Friss hírek
2018. február. 18. - 09:39, vasárnap – Bernadett

Késsel fenyegette saját anyját

2018. február 7. - 18:57
|
Forrás: kovács m. dávid

A monori férfi pénzéért többször is bántalmazta a nőt.

Folytatás az eredeti oldalon →

Késsel fenyegette saját anyját – Ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!

Mi a véleményed erről a hírről? Írd meg!

A mezők kitöltése kötelező. Az e-mail címed nem fog látszódni.

Régebbi hírek

Megkezdődött Fürst György és társai másodfokú pere

Két Andrássy úti ingatlan ügyében első fokon felfüggesztett börtönt és kártérítést ítéltek meg.

Nyomozás a szerda hajnali metróbaleset miatt: gyanúsítotti kihallgatások

A baleset körülményei és a személyi felelősség tisztázásáért a BRFK vasúti közlekedés veszélyeztetése miatt indított nyomozást.

„A folyosón senkivel nem lehet közölni, hogy meg fog halni”

Rossz hírt közölni valakivel egészen más, mint elmesélni, hogy ezt hogy szoktam csinálni – kezd bele a témába dr. Borbényi Erika onkológus főorvos. (Hosszú napja volt, most kezdi az ügyeletet.) – Nagy segítség, hogy járnak ide kommunikációs gyakorlatra orvostanhallgatók, akik még távol vannak a betegellátástól, így külső szemmel tudnak figyelni. Amikor egy beteggel konzultálok, egyik dolog adja a másikat, aztán érdeklődve olvasom a dolgozatokban, hogy mikor váltottam testtartást, vagy hajoltam közelebb a pácienshez.

Dr. Borbényi Erika onkológus – Fotó: Facebook

Mindig ilyen természetességgel beszélt a betegekkel, vagy ez egy tanulási folyamat eredménye?

Egyetemista koromban a kommunikáció még nem volt a tanterv része, de jártam egy önismereti csoportba, ahol ráéreztem arra, hogyan lehet ráhangolódni egy másik, nehéz helyzetben lévő emberre. Egy vidéki kórházban kezdtem a pályámat, ahol sok pozitív visszajelzést kaptam. Az egyik páciensem búcsúzóul felírta a névjegykártyája hátára, hogy legyek mindig ilyen kedves a betegekkel, mert az egy fél gyógyulás. Tavaly, harminchárom év után találkoztunk újból, ismét elmondta, hogy ez milyen sokat jelentett neki – a tőlem kapott zárójelentést is megőrizte. Később, háziorvosként egyre több olyan betegem lett, akikkel mások nem tudtak szót érteni. Ezek a „zűrös esetek” maguk is szerettek volna aktívan tenni a gyógyulásukért – ezt a kollégáim egy része úgy vette, hogy „beleszólnak a nagyok dolgába”. Ők nem hittek az egyenrangú orvos-beteg kapcsolatban, én viszont partneri viszonyra törekedtem. Így kezdődött.

Fel tudja idézni az első esetet, amikor igazán rossz hírt kellett közölnie?

Pályakezdő háziorvosként volt egy velem egyidős férfi betegem. A válla és a torka fájt, eleinte ártalmatlannak tűnt a dolog, csak aztán nem múlt el. Vetettem tőle vért, nemsokára hívott a laboros, hogy nézzek bele a mikroszkópjába, mert szerinte ez leukémia. Igaza volt. Szakadt rólam a víz, erre határozottan emlékszem. Nehezen, de közöltem a diagnózist, utána pedig elöntött a tettvágy: telefonálgattam, intézkedtem, azzal kompenzáltam a rossz érzéseimet, hogy próbáltam mindent megtenni a gyógyulásáért. A betegem eleinte hősiesen küzdött a debreceni klinikán, aztán jött egy pillanat, amikor azt mondta, hogy most már csak rám akar hallgatni. Megijedtem, hogy „hátulgombolós orvosként” mit fogok tudni mondani a nagy klinikai központ után, de lassan rájöttem, hogy leginkább odafigyelésre, törődésre van szüksége. Kicsit a család része lettem, végigkísértem az utolsó percéig. Huszonkilenc évesen halt meg.

Sosincs megfelelő alkalom arra, hogy az ember megkapjon egy daganatról szóló diagnózist. Hogyan lehet legalább elfogadható körülményeket teremteni ehhez?

NÉVJEGY

Dr. Borbényi Erika több mint húszéves tapasztalattal rendelkezik a klinikai onkológia területén, jelenleg a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjának klinikai főorvosa az Onkológiai Gondozó részlegen. Hospice-orvosként és palliatív terapeutaként is aktív, onkológus, ​háziorvosi és palliatív terápiás szakorvosi képesítéssel rendelkezik, mindezek mellett hipnózissal, légzés- és ​Gerson-terápiával is foglalkozik.

Amikor megalakult a Magyar Hospice Alapítvány, én lettem a házi gondozószolgálatuk első orvosa. Kemény iskola volt. Az otthonukban, a megszokott, biztonságos közegükben tudtam beszélni a betegekkel, ami jobb helyszín a rossz hír közlésére, mint egy kórház. Klinikai onkológusként a kezdetektől fogva számításba veszem, hogy egy intézmény idegen környezet a betegeknek, bár próbálom otthonosabbá tenni a rendelőmet, hogy csökkentsem a szorongásukat. Tudom, hogy az előtérben várakozók meg vannak ijedve, mert fogalmuk sincs, mit fognak hallani. Amikor valami bizonytalan rossz ott motoszkál az emberben, akkor másodpercenként képes váltani a teljes nyugalom és az őrület között. Nehéz idejönni, és belenézni az orvos szemébe, hogy akkor mondja, mi van velem…

Ahogy belépnek a rendelőbe, azonnal várják erre a választ?

Abszolút. Ha nincs baj, azt rögtön közlöm, nem úgy van, hogy előbb végignézzük az összes eredményt, aztán kijelentem, hogy tulajdonképpen minden rendben. De a rossz hírt sem lehet hosszasan előkészíteni, mert a beteg választ vár. Meg kell mondani, hogy baj van. Persze más egy eltávolítható, apró pötty a bőrön, mint az, ha valakinek a mája úgy tele van daganatokkal, hogy arra már nehéz kezelést adni, mert többet ártana, mint használna. Számít, hogy milyen helyzetben, kivel ülsz szemben, ki van még ott, és te milyen állapotban vagy. A daganatos diagnózist személyre szabottan kell közölni, mert nem működünk egyformán.

Ezek szerint a betegek reakciói is nagyon különbözőek?

Abban hasonlítanak, hogy a stressz megnehezíti a gondolkodást és a koncentrációt. Sokszor annyi marad meg bennük, hogy mondtam valamit, de azt már nem értették, hogy mit – mert az járt a fejükben, hogy mindennek vége. Ez ezerféle reakciót kiválthat, a „biztos az én leletem?”-től kezdve egészen odáig, hogy valaki irdatlan dühös lesz, vagy olyanokkal vagdalkozik, hogy „megmondtam a fiamnak, hogy ha még egyszer csavarog, velem baj lesz”.

Hogyan tud ennyiféle érzelemre reagálni?

Sokan nem tudják meghallgatni a pácienst, pedig el kell fogadni, hogy a súlyos betegség hírére ki fog dőlni belőle valami, ami lehet zokogás, kiborulás, támadás, de hitetlenkedés is. Van, aki minden szóba beleköt, meg olyan is, aki cinikus: akinek egész életében volt egy ironikus, szarkasztikus gondolkodása, az lehet, hogy egy ilyen helyzetben is valami rendkívül frappánsat mond. Más meg sehogy nem tudja kiadni magából az érzéseit, és teljes nihilizmusba süllyed. Mindegyik reakciónak van egy lecsengési ideje, ezt ki kell tudni várni, mert egy érzelmileg éppen felrobbanó emberrel nem érdemes folytatni a racionális beszélgetést. Előbb-utóbb elül a zűrzavar, és akkor már jobban megérti, elfogadja a beteg, hogy mit lehet tenni – és biztosítani is kell arról, hogy máris intézzük, amit lehet. Többször vissza kell térni az elmondottakra, leírni, és utána visszahallgatni.   

Orvosként mennyire nehéz megtalálni a megfelelő szavakat?

Ha ráhangolódsz a másikra, akkor jönnek a szavak is, amiket használhatsz. Vannak érzelmileg és racionálisan megközelíthető emberek, de ez csak egy durva megkülönböztetés. Egy érzelmi észlelőnek nehéz racionális dolgokat mondani, és ez fordítva is igaz. Az előbbi arra figyel, hogy mit hogyan mondasz, nehezen viseli, ha a tartalom és a kifejezésmód között ellentmondás van. A racionális emberek között van, akik számra, méretre ismeri a daganatait. Az egyik ilyen betegem elnevezte a hasában lévő kinövéseket Laokoón-csoportnak, vele arról is beszéltünk, hogy a szobornak vajon melyik a feje. De van, aki a diagnózis közlése után soha többé nem ejti ki azt a szót, hogy daganat, és ezt is tiszteletben kell tartani.

Melyik reakciót, hozzáállást viseli a legnehezebben?

A hangos szót és az üvöltést. Nem a sírva kiborulásra gondolok, hanem amikor valaki dühből elkezd ordítani, csapkodni, elrohanni, visszajönni. Ilyenkor kell leginkább helytállnom, hogy ne ránduljak össze, mert nem ülhetek úgy, mint egy megfélemlített kislány. Meg kell maradnom orvos szerepben. Ilyen reakció egyébként nem csak a rossz hírek közlésekor törhet elő: sok a rossz idegállapotban lévő beteg, aki öt percet sem tud nyugodtan várni. Azt is nehezen értik meg, amikor azért van csúszás, mert valaki épp most tudta meg, hogy nagy a baj. Ha valaki üvölt, annak kifelé alig van észlelése, csak mondja a magáét.

Önváddal találkozik? Olyasmikkel, hogy nem kellett volna innom, vagy miért nem jöttem hamarabb?

Van, aki arról beszél, hogy micsoda őrültség volt ez vagy az – néha ezeknek a gondolatoknak van alapja, máskor meg nincs. Bár nem sűrűn van ilyen, felém is jöhet vádaskodás: ilyenkor szem előtt tartom, hogy ez nem nekem szól, hanem a helyzetnek, de néha még így is nehéz. Van, aki egy másik orvost hibáztat, mert mondjuk tavaly nem látta, hogy baj van. Sokan nem értik, hogy a daganatnak idő kell ahhoz, hogy elérjen egy olyan méretet, amikor már látszik.

Sok tévhit él az emberek fejében a rákról?

Bőven, és ezek közül a legsúlyosabb az, hogy a rákkal nem kell semmit csinálni. A múltkor is itt ült egy beteg, és azt mondta, hogy nem baj, ha meghal, akkor sem kér kezelést. Sokan azt hiszik, hogy ez úgy működik, hogy rákom van, nem történik semmi, aztán egyszer csak meghalok. Pedig a daganat nő, terjed, szétesik, vérzik, fáj – kezelés nélkül biztosan pokoli út vezet a halálig. A másik, amikor a szenvedést a terápiának tulajdonítják, nem a ráknak. Ennek tipikus esete, amikor egy rutinszűrésen fény derül egy pici daganatra, ami még nem okoz panaszt, viszont kezelni kell. A műtét, a sugár és a kemoterápia lehet fájdalmas, kellemetlen – a betegek egy része meg csak azt nézi, hogy a kezelés megkezdéséig jól volt. Azt nem tudja elképzelni, hogy kezelés nélkül milyen állapotban lenne mostanra, volna-e esélye a gyógyulásra. A legnehezebb kommunikációs helyzet számomra az, amikor valaki hajthatatlanul elutasítja a segítséget. Ilyenkor nehéz nem dühösnek lenni, pedig az nem segít, inkább keresnem kell azt, hogy mivel tudom meggyőzni. Sokakat sikerült már áthangolnom, nem ritka, hogy aztán fél év után újranőtt hajjal, tűsarkúban, csinosan, mosolyogva jön szembe a folyosón.

A hibás elképzelések terjedésében, gondolom, az internet is közrejátszik. 

Ahogy Stephen Hawking is mondja: „a tudás fő ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója” – az internet pedig tele van tudományos látszatot keltő tévhitekkel, és olyan gyógyulástörténtekkel, amikből nem érdemes kiindulni, mert minden eset egyedi. Nincs olyan módszer, amitől mindenki meggyógyulhat. Az álszakemberek csodálatos dolgokat hitetnek el, és sokaknak jól is esik őket követni, hiszen könnyebbnek látszik ez az út. Például egy nőgyógyászati daganat esetén azt javasolják, hogy gondolják végig, ki ártott a nőiességüknek, és ha ez megvan, akkor magától felszívódik a daganat. Hiszem, hogy a ráknak lelki okai is lehetnek, és hogy egy kavics is beindíthat egy lavinát, de ha ez megtörtént, már nem elég a kavicsot kivenni a rendszerből, mert beindult egy öntörvényű folyamat, amit a gondolkodás nem állít meg.

Vannak különbségek abban, ahogyan a különböző korú emberek kezelik a betegséget?

Minél fiatalabb valaki, annál nehezebb a helyzet. Rettenetes, hogy valaki tizennyolc évesen, érettségi után nyáron még szörfözni volt, aztán őszre kiderül, hogy a mellkasa tele van daganatokkal. Ilyenkor egyetlen perc alatt foszlik szét a jövőkép és a lendület. Ebből a szétesésből akkor is nehéz kijönni, ha a betegség gyógyítható, de erre is van példa: volt olyan betegem, akiről huszonegy évesen derült ki, hogy mellrákos, és bár akkoriban nem nagyon ragyogott előtte a jövő, most már édesanyaként boldog házasságban él. Mindez persze nem jelenti, hogy egy idősebb ember számára elfogadhatóbb a daganat híre csak azért, mert mögöttük van már némi élet: ők pont ezt sajnálják, szeretnének belőle még többet.

Fotó: Dr. Borbényi Erika, Integratív Onkológiai Tanácsadás

A férfiak és a nők hozzáállásában lát különbséget?

Abban nem. Amit jó látni ezen a téren, hogy bár általában a nők az első számú egészségügyi ellátók a családban, őket ugyanúgy elkíséri ide a férjük, mint fordítva. Jó is, ha itt vannak a hozzátartozók, mert így jobban megértik, megjegyzik a dolgokat. A családok csodálatos egységgé tudnak összeállni, és ha a betegnek van egy olyan támasza, amiben hátra tud dőlni, akkor könnyebben tud a gyógyulásra koncentrálni.

Van, amikor viszont megnehezítik a helyzetet?

Nehéz, amikor a családban nincs őszinteség, és jönnek a kérések, hogy ezt vagy azt kíméletből ne mondjuk meg a betegnek. Vagy hamis reményeket ébresztenek: egy férj nemrég azzal vitte haza a gyógyíthatatlan feleségét, hogy pihenjen egy kicsit, aztán ha jobban lesz, talán a kezelést is lehet folytatni. A hospice-ban is volt ilyen esetem. Épp látogatóban voltam egy házaspárnál, amikor a néni kijelentette, hogy indulhatunk a műtétre. Megfagyott a levegő, aztán a férje nagy nehezen kibökte, hogy már nem lehet megoperálni, csak a reményt próbálta benne tartani ezzel. Iszonyatos veszekedés lett, a beteg torkaszakadtából ordított a férjével, hogy miért tette ezt. Nehéz helyzet volt számomra is.

Végig olyan esetekről beszélgettünk, amikor személyes kontaktus van az orvos és a beteg között. De van orvos, aki telefonon vagy e-mailben közli az eredményeket.

Ha lehet, kitérek a telefonálás elől, bár vannak nehéz helyzetek. Hiába beszélem meg a beteggel, hogy mikor jöjjön, hívogat, hogy megvan-e már a lelet – ha valahogy kiderül, hogy igen, akkor rögtön tudni akarja az eredményt. Ha nincs baj, azt megmondom, de a rossz hírt szerintem szigorúan tilos lenne így közölni. Nyilván az is vacak, ha közlöm, hogy az eredménye nem telefontéma, mert ebből sejthető a baj. Annyi változatot kitaláltam már erre, olyasmiket, hogy csak akkor tudom megnyitni a leletet, ha idejön, és bejelentkezik a rendszerbe. De van, aki már nem is telefonál, hanem Messengeren próbál írni…

Hogyan tudja letenni a nap végén ezeket a terheket?

Az esti közlekedési dugók erre tökéletesek, szeretek a rakparton vezetni, közben kiürül az agyam. Huszonöt éve jógázom, emellett pszichoterápiát és hipnózist is tanultam. Ott van még a zene és a színház is – szerencsés vagyok, mert a családomban több színházi ember is van, ők átvisznek egy másik világba. A lelkemet tudatosan tisztogatom, fontos, hogy minél kevesebb „kis kampó” legyen benne, amin fennakadhatnak a gondok. Úgy tudok segíteni másoknak, ha ezek átmennek rajtam – mert ha valami beakad, akkor már nem tudom olyan tisztán kezelni a helyzetet.

Hogyan lehet bírni ezt?

Az orvostudomány minden területén előfordul, hogy a szakembereknek tragikus, sorsfordító híreket kell közölniük a betegükkel, ám az onkológusok ebből a szempontból különösen nehéz helyzetben vannak. Dr. Bene Ágnes pszichiáter szakorvosjelölt az „Őszinteség vészhelyzetben” nevű képzés kommunikációs trénereként a helytállásban és a megterhelő élmények feldolgozásában segíti őket. „Az onkológusok érző emberek, akiknek oda kell állni például egy édesanya elé, és azt mondani, hogy a gyermeke súlyos beteg. Naponta szembenéznek a betegeik szenvedésével és azzal, hogy nem mindenkin tudnak segíteni. Kérdés, hogy empatikusak tudnak-e maradni az állandó érzelmi terhelés mellett, ráadásul úgy, hogy a kórházak kapacitás- és pénzhiánnyal küzdenek. Megterhelő azzal szembesülni, hogy nem feltétlenül képesek olyan orvosok lenni, mint amilyennek elképzelték magukat. Nem úgy indulnak el ezen a pályán, hogy durvák és érzéketlenek lesznek – amikor ezek jeleit felfedezik magukon, az további törést okozhat. Ebből azért is nehéz kijönni, mert egyre több negatív visszajelzést kapnak, amitől még frusztráltabb lesznek – ördögi kör. A másik ember tárgyiasítása, és az, hogy már nem érint meg a fájdalma nem tudatos döntés” – magyarázza dr. Bene Ágnes, aki a szakmai kiégés jelenségét is kutatja.

Az empátia megtartása azért is fontos, mert a rossz hírek közlésekor valódi odafigyelésre és odafordulásra van szükség. Tekintetbe kell venni a beteg társadalmi helyzetét, iskolázottságát, mert ezeken múlik, hogy milyen szavakat érdemes használni. „Felesleges latin szakkifejezésekkel és információkkal elárasztani őket, mert a félelem és a kiszolgáltatottság miatt egy módosult, beszűkült tudatállapotban vannak, korlátozott a befogadóképességük. Tisztában kell lenni a körülmények fontosságával is: hiába minden odafordulás, a folyosón nem közölhetem senkivel, hogy halálos betegségben szenved. Nem elég megtanulni a kommunikációs fogásokat, mert attól még senki nem lesz hiteles, érezni is kell a dolgokat. De mint ahogy az orvostudománynak, a kommunikációnak is megvannak a határai: lehet, hogy a szakember maximális odafigyeléssel beszélt a páciensével, az mégis végzetes döntést hoz.” Az orvosokból ilyenkor előtörhetnek a kételyek és a »mi lett volna, ha« kérdések, amiken muszáj felülemelkedni. Ebben a Bálint-csoport is a segítségükre lehet: ez egy bizalmas légkörű esetmegbeszélő kör, ahol el lehet mondani, hogy mennyire nehéz is ez a munka. Az »Őszinteség vészhelyzetben« tréningen pedig rájöhetnek, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, tapasztalatot cserélhetnek arról, hogy kinek mi segít a nehéz helyzetekben és abban, hogy le tudják tenni a napi terheket: van, akinek húsz perc zongorázás, másnak fél óra séta jelenti a zsilipet a munka és a magánélet között.”

 

120 millióból kezd új életet az éber kómában fekvő Marika családja

Ma este kerül adásba az RTL Klub Házon kívül című műsorában annak a fiatal, tiszavasvári nőnek a története, aki éber kómában töltötte az elmúlt 8 évet egy rosszul sikerült vesekőműtét után. Az előzetesből már kiderül, hogy Marika családja műhibapert indított a nyíregyházi kórház ellen, amit meg is nyertek, a bíróság 120 millió forint kártérítést ítélt meg az elszegényedett családnak.

Minden elment. Szinte úgy, hogy, tessék elképzelni, mikor hazahoztuk a kórházból, már akkor kéregetni kellett, mert a kórház felkért minket arra, csak akkor adják ki Marikát, ha az életmentő gépeket megvesszük – mondja a fiatal nő édesapja a riportban.

A család a műhibaper megnyerése után sem hagyja el a várost, csak egy nagyobb házba költöznek, amit Marika gyermekei néztek ki az egyik utcában.

Élelmiszerhiány miatt adott le vészjelzést egy észak-koreai hajó

Komoly bajba került egy észak-koreai hajó, a Man Gjongbong Vlagyivosztoknál. A kapitány ugyanis kénytelen volt vészjelzést leadni, mert a hajón elfogyott az élelmiszer. Kikötni nem tudnak, mert a vlagyivosztoki vámhatóság azt feltételezi, olyan árut szállítanak, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciós listáján van.

A hajó, melynek fedélzetén 30 észak-koreai tengerész van, még január 31-én érkezett a kikötőhöz, február 3-án pedig üzemanyaghiány miatt adott le vészjelzést. Egy tankerhajó másnap feltöltötte, így azt a vészhelyzetet megúszták.

Három évet kapott a gyerekét veszélyeztető baranyai anya

Nem vitték kórházba a gyereket, miután 80 fokos vízzel leforrázta magát egyedül a kádban.

Három évet kapott a gyerekét veszélyeztető baranyai anya

Nem vitték kórházba a gyereket, miután 80 fokos vízzel leforrázta magát egyedül a kádban.

Ismét nagykoncertet ad a Piramis

A Piramis koncert helyszíne 2018. március 3-án este 8:00 órától Budapesten a MOM Sport lesz. [Dátum: 2018.02.07. 18:40]

Teltházas Depeche Mode varázs az Arénában – képekben

A 2017 májusi Groupamás szabadtéri koncert után a Budapest Arénában lépett ismét színpadra a Golbal Spirit Tour második szakaszában az itthon különösen nagy népszerűségnek örvendő Depeche Mode. A brit zenekar igazán elkényezteti a magyar rajongóit: idén még egy koncertet adnak majd a Volt Fesztiválon Sopronban június 26-án. [Dátum: 2018.02.07. 18:40]

Brazíliába utaznál? Erre nagyon figyelj!

Háromszázötven fölé emelkedett a sárgalázas megbetegedések száma Brazíliában az egészségügyi minisztérium szerdai tájékoztatása szerint, a halottaké pedig megközelítette a százat a mostani járványban.

A szúnyogok által terjesztett sárgaláz mindazonáltal lassabban szedi áldozatait, mint az előző, 2016–17-es járvány idején. A brazil egészségügyi minisztérium közölte: 353 esetet jelentettek, közülük 98-an haltak bele a kórba. Az előző járványban 509 esetet jegyeztek fel, 159-en haltak meg.

A múlt héten Minas Gerais államban több mint kétszeresére, 77-ről 157-re emelkedett a megbetegedések száma, a legtöbb sárgalázas beteget pedig Sao Paulo államban jelentették, 161-et.

Szúnyogok terjesztik a betegséget, amely halálos kimenetelű is lehet

Brazíliában régóta és kiterjedt területeken áll fenn a sárgaláz veszélye, azonban a tavalyi járvány szokatlanul súlyos volt, ráadásul olyan helyeken is megjelent, amelyeket korábban nem soroltak a kockázatos helyek közé.

Veszteséges a Gorilla Glass gyártója

Jól jött az üveg hátlapok megjelenése, rengeteget fektetnek az új gyártósorokba.

Három évre börtönbe megy a nő, aki anyaként megbukott

Hivatalosan gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés és kiskorú veszélyeztetése miatt ítélték el a 24 éves nőt, akivel szemben a Pécsi Ítélőtábla elrendelte egy korábban kiszabott hat hónapos fogházbüntetés végrehajtását is.

A jogerős tényállás szerint a gyermekotthonban felnőtt 24 éves nőnek 2011-ben fia született, aki nevelőszülőkhöz került. Ezután lett élettársa a másodrendű vádlott, és a 2012-ben született újabb gyereket közösen nevelték. 2013 végén elhatározták, hogy magukhoz veszik az első gyermeket, aki 2014 januárjában hozzájuk is került. 

A még nem szobatiszta kisfiút ezután napokon belül több kisebb sérülés érte, egyszer pedig elesett a zuhanyzóban, beverte a fejét, és közvetett életveszélyes sérülést szenvedett, de a vádlottak nem vitték orvoshoz. Amikor 2014. január 21-én fürdetés közben egyedül maradt a gyerek, 80 fokos vizet engedett magára, égési sérüléseket szenvedett, de ekkor sem vitték orvoshoz. Január 26-ára virradóra pedig a kisfiú több órát töltött egy fűtetlen szobában, emiatt reggelre kihűlt. A vádlottak délelőtt kihívták a mentőket, akik életveszélyes állapotban vitték kórházba a gyermeket.

A bírósági közlemény szerint azt nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a vádlottak szándékosan bántalmazták volna a kisfiút.

Késsel fenyegette saját anyját

A monori férfi pénzéért többször is bántalmazta a nőt.

Újabb hírek

Vagyok-e olyan jó, mint a testvérem, aki vér szerinti gyerek?

Aki rendszeresen olvassa az NLCafét közületek, az tudja jól, hogy nagyon sokat foglalkozunk az örökbefogadás témájával. Amikor egy család az örökbefogadás mellett dönt, az nagyon szép misszió, de a kívülállók általában bele sem gondolnak, hogy ez hosszú távon milyen következményekkel, milyen feladatokkal jár, és mennyire bonyolult dinamikákat indít be az örökbefogadó szülők, a gyerek és ha vannak vér szerinti gyerekek, akkor az ő lelkükben is.

És amibe még nehezebben gondolunk bele, az az édesanya szerepe, aki úgy döntött, hogy örökbe adja gyermekét. Könnyű ilyenkor ítélkezni. Abban egyébként is nagyon jók vagyunk… Pedig adódhatnak élethelyzetek, amikor ez lehet az érkező baba számára a legjobb megoldás.

Dubinyák Réka – akinek a nevét az ÖregHarcos-kisfilmek óta ismerhetitek – az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület számára készített most három rövidfilmet, amelyek az örökbefogadást dolgozzák fel három szemszögből. A készítők a filmekkel azt szerették volna elérni, hogy ne legyen tabu a téma, és az emberekben oldódjanak fel a témával kapcsolatos feszültségek, sztereotípiák.

én, Te, ők

Milyen lehet 28 év elteltével újra találkozni a testvérünkkel? Az első dokumentumfilmben szereplő fiatalember élete magában foglalja az örökbefogadottság és a roma származás dilemmáit. Péter elmeséli, mi játszódott le benne, miután tudatosult benne, hogy örökbefogadott gyerek. Azt is elmondja, mit jelentenek számára a gyökerei, és megérezhetünk egy picit abból a különleges kapcsolatból ami nemrég megismert nővéréhez fűzi. Arról, hogy hogyan éli meg identitását, így beszél:

Mintha egy hidat tudnék képezni az örökbefogadó és az örökbe adó, illetve a cigány és a magyar, a szülő, aki felnevelt és a szülő, aki megszült között. Talán ez az én feladatom, és ezért járom ezt az utat. 

én, te, Ők

A második dokumentumfilmben a testvér szemszögéből láthatjuk a mindennapokat egy olyan nagycsaládban, ahol a vér szerinti gyerekek mellett nevelőszülőként három Down-szindrómás gyermeket is nevel apa és anya. Amit mások lehetetlennek gondolnak, azt ők feladatnak, nem akadálynak, hanem erőpróbának tekintik.

Én, te, ők

A harmadik kisfilm fikció, ezért ki is lóg a sorból. Egy lehetséges forgatókönyvét mutatja meg annak, hogyan juthat el egy kismama az örökbe adásig.

Van, amikor titkosítás nélkül értelmetlen vállalkozni

A vásárlásról egyre inkább a szolgáltatás, azaz a tényleges használat utáni fizetés felé halad a világ, ami titkosítás nélkül nem megvalósítható.

Mitől jó a nőknek a szex, és mitől jó a férfiaknak?

„Én képtelen vagyok ágyba bújni olyan férfival, akibe nem vagyok szerelmes. Azt gondolom, hogy a kapcsolódás, az érzelmi biztonság jelenti nekem azt, hogy szexuálisan közeledni tudok egy férfihoz. Az is nagyon fontos számomra, hogy az érzés kölcsönös legyen, vagy legalábbis úgy érezzem. Az a férfi, aki nem kíván, nem akar, nem mozgatja meg a fantáziámat, nem érdekel, a közömbösség hervasztó. De az érzelmi kapcsolódáson kívül más dolgok is kellenek, például nekem a szagok, az illatok iszonyúan sokat jelentenek, nem tudom elképzelni, hogy ágyba bújjak egy ápolatlan férfival. Ha mindez megvan, akkor jön a gyengédség része a szexnek. Ideális esetben egy férfi azzal tud felizgatni, ha simogat, ha kedvesen beszél, ha a nyakamat csókolgatja, és úgy általában szeretetteljesen bánik velem. Maga az aktus nyilván akkor indul jól, ha megvan a kívánás, beindulnak a hormonok, és egy összeszokott párnak nem esik nehezére elérni a kölcsönös kielégülést.

Azonban egy szeretkezés jóval több az orgazmusnál, mert lehet fantasztikus egy olyan együttlét is, ahol nem történik behatolás, nincs orgazmus, csak szeretetteljes, érzelmes simogatás, suttogás, csókok. És lehet egy szeretkezés akkor is pocsék, ha mindkét fél kielégül, de nincs benne érzelem. Az előjáték és az utójáték fontosságát a férfiak – én úgy tapasztalom – sokszor lebecsülik. Az aktus végén, utána ugyanúgy igénylem a kedvességet, az ölelést, mint közben vagy előtte. Ettől lesz nekem jó egy szeretkezés, mert így (is) érzem, hogy szeretve vagyok. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor hirtelen tör rá a vágy egy párra, és nincs idő hosszas együttlétre, ezek a villámszexek is tudnak nagyon klasszak lenni, ezekre is szükség van, de nem szabad, hogy a néhány perces menet rutinná váljon.

Nekem az is nagyon izgató, ha a szeretett férfi beszél, elmondja, hogy éppen mit érez szeretkezés közben, mi a jó neki, és jólesik, ha szépeket mond közben, és tudatja velem, hogy mennyire fontos vagyok, és mennyire fontos számára is az együttlét. A szex remek feszültségoldó, boldogsághormonokat szabadít fel, és egy párkapcsolat alapja, természetesen a bizalom és az őszinteség mellett. Fontos, hogy a férfi, akit szeretek, kívánok, mellettem legyen, jólesik vele felébredni, reggelit készíteni neki, beszélgetni vele. És itt érkeztünk el egy olyan pillérhez, ami szerintem jelentős különbség a férfiak és a nők között, de persze, lehet, hogy én tévedek: nem a külső kép számít, nem attól jövök izgalomba, hanem a belső tulajdonságok, a kedvesség számít. Én úgy látom, hogy a férfiak gyorsan gerjedelembe jönnek puszta külsőségektől is, egy jó segg és két feszes cici is kiváltja belőlük a kívánást, de ez csak szex, nem pedig szerelem vagy szeretkezés. Nekem pedig csak az utóbbira van igényem, mert akkor tudok feloldódni benne, nem pusztán orgazmusra vágyom”– mondta el Kinga az NLCafénak.

A külső dönt, de később ez változhat, mondja az egyik férfi ismerősöm, persze ez még nem jelenti azt, hogy minden férfi így gondolja.

„Sosem voltam még házas, de 7-8 évig tartó párkapcsolataim már voltak, jelenleg egyedülálló vagyok. Egy nő a külsejével fog meg, ha tetszik, akkor azonnal ágyba is bújhatunk, ez mindig így ment nálam. Szerintem egyébként a férfiak nagy része ezt hasonlóan látja.

A szex lehet jó egy viszonylag idegen nővel is, ha összepasszolunk az ágyban, de a szerelem sokat lendít a szex milyenségén, az kétségtelen. A hosszú párkapcsolataimban szerelmes voltam, viszont továbbra is motivált a külső a belső mellett. Például nagyon élveztem, amikor a barátnőm valamilyen meghökkentő szerelésben fogadott, vagy valamilyen extrém helyzetben vagy helyen szeretkeztünk. A haverjaimmal folytatott beszélgetések alapján úgy látom, hogy a férfiak döntő többsége így van ezzel.

Kakukktojás vagyok, mert nekem egy kapcsolaton belül nagyon fontos a hűség, és soha nem csaltam meg egyetlen barátnőmet sem, de ugyanezt fordítva is elvárom. Szeretem, ha egy nő érdeklődik irántam, kérdez, beszélget, és végtelenül fontosnak tartom, hogy akarjon gondoskodni rólam, főzzön néha, törődjön velem. Kielégítő szex és szeretkezés között hatalmas különbség van, és mindig igyekeztem kitapasztalni, megtudni, hogy a másik mit szeret, és mi a fontos neki az ágyban. Erre muszáj időt és energiát szánni, a szexről is beszélni kell. Szerintem mindenki fejlődőképes, ma sokkal jobb szerető vagyok, mint amilyen húsz évvel ezelőtt voltam, mert figyelek, és egy kapcsolatban fontosabb nekem, hogy a partnerem kielégüljön, mint én magam. Számtalan olyan randin is túl vagyok, amiből egyéjszakás kaland lett, és azt látom, hogy a nők könnyen adják magukat, nagyon kétségbeesettek, mert nem találnak megfelelő férfit maguknak. Ez nagyon nem vonzó férfiszemmel, szeretem, ha egy nőben van tartás, van akarata, és becsüli saját magát. Ettől sokkal jobban kívánom, a jó popsi csak kezdetben elég, egy normális férfinak később biztosan több kell” –meséli Zoli.

Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus szerint a férfiak vizuálisabbak, mint a nők, de hiba lenne azt gondolni, hogy a nőknek nem számít egy férfi külseje.

„Gondoljunk csak az online társkeresésre, ahol eleve fénykép alapján választunk. Aki nem tetszik, azzal nem is akarunk találkozni, vagyis a nők is külső alapján ismerkednek, csak általában a belső értékek válnak a továbbiakban mérvadóvá. Sok olyan nő is van, aki szívesen belemegy alkalmi, egyéjszakás kapcsolatokba, ez egyáltalán nem ritkaság. Ilyenkor azonban a nőket nem az vezérli, hogy megszerezzék maguknak a napi betevő orgazmusukat, hanem a legtöbb esetben valamilyen más motiváció áll a háttérben: becsapták, ezért bosszút áll; alacsonyan van az önértékelése, ezért kell valaki, aki megkívánja. A férfiak pusztán a kielégülés kedvéért fekszenek le egy nővel, és itt most nem párkapcsolatról beszélünk. A férfi orgazmus egy veleszületett reflex, a női orgazmus viszont egy tanult dolog. Vagyis egy férfinak kielégülni általában akárkivel megy, de vannak kivételek is természetesen. A nőknek ez sokszor nehezebben megy. És akkor el is érkeztünk a lényeghez: egy kapcsolatban figyelni kell a másikra, és meg kell beszélni azt, ha valami nem jó, vagy nem működik jól. Vannak párok, akik egy kézmozdulattal tudják irányítani a másikat, nem kell feltétlenül megbeszélniük – másoknak ez nem megy. Ha tudnak a szexről kommunikálni, az nagyon jó, hiszen őszintén elmondhatják, hogy mire vágynak.

Az is nagyon fontos, hogy a jó szexhez idő kell, össze kell szokni, meg kell ismerni a másik testét, ki kell deríteni, hogy mit szeret, mit élvez. Sok nő azt mondja, hogy nincs kedve elmondani a másiknak, hogy mitől jó neki, mert az teljesen elveszi a dolog varázsát, azt ki kell találnia a párjának. Ez szerintem nem jó, nem várhatjuk el a másiktól, hogy gondolatolvasó legyen. Közben azt is látni kell, hogy a nárcisztikus férfiak sosem fogadják el a kritikát, a kérést, ezért érdemes olyan férfit választani, aki nem hiú, mert a hiúság sokszor valamit kompenzál…

Sokszor a remek szexet az érzelmek elrontják, ilyen is nagyon sokszor előfordul: egy flörtből szexuális kapcsolat lesz, a szerető pedig előbb-utóbb beleszeret az adott férfiba. Igen ám, de onnantól, hogy a nőben érzelem ébred, a férfi kezdi nem élvezni a szexet, mert úgy gondolja, hogy kötöttségekkel jár, érzések keveredtek bele, és azt már nem akarja. Van olyan férfi is, aki az imádott nővel nem képes buja szexuális élményt megélni, mert úgy érzi, hogy az mocskos dolog lenne. Régen ezt úgy oldották meg, hogy a férfiak prostituálthoz jártak, és otthon a hálószobában pedig teljesen átlagos aktust folytattak a szeretett nővel, míg a bordélyban kiélték az összes vágyukat. És nem szabad elfelejteni azokat sem, akik az újdonság varázsára gerjednek, lehetnek nők és férfiak egyaránt. Aki ilyen emberrel köti össze az életét, az számítson arra, hogy nem lesz fergeteges a nemi élete, esetleg a gyerekek születése után szinte meg is szűnhet. Aki a gyér szexuális életet is belekalkulálja a párkapcsolatába, mert így is sokat ad neki, hát menjen bele, de az az egyéni döntése legyen. 

A zárógondolat tulajdonképpen csak annyi, hogy a szex jó dolog, és egy párnak együtt kell megélnie ezt a varázst. Ha valami nem működik, akkor meg kell beszélni, és helyre kell hozni, mert ezen a téren mindenki tud fejlődni

– mondta Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus az NlCafénak.

Vannak olyan nők, akik csak egész későn döbbennek rá arra, hogy miért nem volt jó eddig nekik a szex, akár negyven éves koruk felett.

„Fiatalon ismerkedtem meg a férjemmel, járni kezdtünk, aztán lefeküdtem vele, de nem volt különösebben eget rengető érzés. Később beleszerettem az egyetemen egy évfolyamtársamba, akkor szakítottunk, és én vele kezdtem járni. Halálosan szerelmes voltam, fantasztikus volt a szex, viszont annyira nagy lángon izzottunk, hogy szó szerint gyakran voltam rosszul, és ettől megrémültem, mert a biztonságérzetemet veszélyeztette ez a szerelem. Hosszas vívódás után visszamentem az előző pasimhoz, mert ő biztonságot nyújtott, később pedig összeházasodtunk, és szültem neki két gyereket.

Szerettem őt, de nem voltam belé szerelmes, és az ágyban pedig sosem tudott boldoggá tenni. Az aktusok 10-20 percig tartottak, nem volt sem előjáték, sem utójáték, és hiába volt méretes nemi szerve, valahogy sosem volt jó vele, nagyon ritkán volt orgazmusom. Miközben ő mindennap akart szeretkezni, én egyre kevésbé akartam, őszintén szólva testileg soha nem kívántam a közeledését. Nagyon sokszor próbáltam vele erről beszélni, de annyira prűd volt, hogy nem lehetett, én pedig egyre boldogtalanabbnak éreztem magam mellette.

Néhány éve elváltunk, és nekem van egy fix kapcsolatom, ahol végre nőként boldoggá tesznek, fantasztikus szeretkezéseink vannak, meg tudjuk beszélni az igényeinket, a barátom figyel rám, mindent megtesz, hogy élvezzem az együttléteket, szóval végre van normális nemi életem. Szeretem őt, és úgy érzem, hogy harmóniában tudok élni vele, mert mostanra rájöttem, hogy igenis nagyon fontos nekem, hogy kielégítsék a vágyaimat az ágyban is. Szexről is lehet vele beszélgetni, elmondja, mire vágyik, és én is elmondhatom, hogy mit szeretnék. Végre rendszeresen van hüvelyi orgazmusom, pedig azt hittem, hogy én arra nem is vagyok képes, mert a férjemmel sosem volt”- mondja Eszter.

Hosszú Katinka megbukott egy fontos vizsgán

Csak akkor vehet részt egy úszó a Magyar Úszó Szövetség versenyein, ha előtte letette a minimumvizsgát. Hosszú Katinka csapata, az Iron Aquatics növendékei a napokban úszták meg a tesztet, amiről a YouTube-ra is felkerült egy videó.

Ebből kiderül, hogy Hosszú Katinka is megbukott ezen a vizsgán annak idején, mert az utolsó úszásnem helyett inkább elment játszani a többi gyerekkel. Ma már csak nevet rajta, sőt, ezzel bátorítja a kis úszónövendékeket.

Halálra gázolt a busz egy 23 éves nőt Kecskeméten

A Piaristák terén, a zebrán történt a gázolás.

Sötét bőrű, kék szemű lehetett a britek őse

A mai Nagy-Britannia területén élt Cheddar-ember maradványaiból nyert DNS-minta vizsgálatával jutottak erre a megállapításra kutatók.

Halálra gázolt a busz egy 23 éves nőt Kecskeméten

A Piaristák terén történt a gázolás.

Sötét bőrű, kék szemű lehetett a britek őse

A mai Nagy-Britannia területén élt Cheddar-ember maradványaiból nyert DNS-minta vizsgálatával jutottak erre a megállapításra kutatók.

Édesanyját zsarolta egy monori férfi

2017 óta rendszeresen pénzt követelt saját édesanyjától egy 37 éves monori férfi, aki ellen zsarolás miatt indított eljárást a Monori Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya. Információik szerint a férfi  2017 decembere óta több alkalommal fenyegette, bántalmazta édesanyját, tőle havi rendszerességgel készpénzt követelt.

Az elmúlt hónapban a férfi egy alkalommal késsel is megfenyegette a sértettet, kilátásba helyezve, hogy leszúrja, ha nem kap pénzt. A nő a követeléseknek eleget tett.

A saját anyját zsaroló férfit a rendőrök február 6-án elfogták és előállították a Monori Rendőrkapitányságra, ahol gyanúsítottként kihallgatták, őrizetbe vették, és ha az bíróság úgy dönt, előzetesbe is kerül.

Iskolaköpenyes lányok a szakadék szélén

Colamámor, hosszú haj, gyilkos hasis a halódó nyugaton, teenager huligánok a szocializmusban. Sex & Drugs & Rock'n'Roll KISZ módra, az Ifjúsági Magazinból.

Iskolaköpenyes lányok a szakadék szélén

Colamámor, hosszú haj, gyilkos hasis a halódó nyugaton, teenager huligánok a szocializmusban. Sex & Drugs & Rock'n'Roll KISZ módra, az Ifjúsági Magazinból.

Kaptak két Michelin-csillagot, azonnal kifosztották a borospincéjüket

Alig két napja kapta meg az az Annecy közében található Pere Bise fogadó a két Michelin-csillagot, amikor betörők keresték fel a borospincéjüket. Közel 200 palack bort vittek el.

Jean Sulpice séf, aki a Gault&Millau 2018-as éttermi kalauzában a „legjobb szakács” címet kapta, úgy értékelt: „Az egész családi kincsünk odavan, a Bise család generációkon át gyűjtötte és érlelte a borokat.” Szerinte a kár felbecsülhetetlen.

A betörők értettek a borokhoz, a Chateau d’Yque, Pétrus, Margaux, Mouton Rothschild, Cheval Blanc márkák 1952-es, 1954-es és 1956-os évjáratait vitték el, illetve burgundiai borritkaságokat.

A pincét megfigyelőkamerák, páncélajtó és kapunyitó kód is védte – mindhiába.

Orbán nem vitázik a diákokkal, jön a következő tüntetés

A szervezők szerint a kormány hátat fordított a diákságnak, a Deák térről vonulnak a Parlament elé február 23-án.

Orbán nem vitázik a diákokkal, jön a következő tüntetés

A szervezők szerint a kormány hátat fordított a diákságnak, a Deák térről vonulnak a Parlament elé február 23-án.

Viccek

Kapcsold be a javascriptet a viccdoboz megtekintéséhez.