Friss hírek
2017. december. 18. - 07:59, hétfő – Auguszta

5 sorsfordító helyzet az életben (x)

2017. december 18. - 00:00
|
Forrás: hirdetés


1.       Az önálló élet kezdete. Bár lélekben készülünk rá, mégis számos meglepetéssel jár a kirepülés a családi fészekből. Ilyenkor derül ki, minden pénzbe kerül. Egy saját otthon berendezése és felszerelése is bőven hoz meglepetéseket. Mindezzel könnyebb szembenézni, ha némi megtakarítással a számlánkon kezdünk neki.

2.       Baleset. Elég egy kevéske fáradtság, apró figyelmetlenség vagy egyszerűen csak egy mákszemnyi balszerencse, hogy hosszú időre kivonódjunk a forgalomból. A kórházi kezelés, lábadozás önmagában is nehéz feladat, de ha emiatt még a munkából is hosszú időre kiesünk, az anyagilag is megterhelő lehet. Kivéve, ha átfogó élet- és baleset-biztosítással készülünk fel a hasonló helyzetekre.

3.       Hozzátartozó betegsége. Ha valamelyik közeli hozzátartozónknak, szerettünknek kell súlyos betegséggel megküzdenie, az nekünk is komoly lelki és fizikai terhet jelent. Minél többet igyekszünk adni neki magunkból a gyógyulása érdekében, annál többet kell áldoznunk saját életünkből, forrásainkból.

4.       Házasság. A szerelem és házasság egy új, izgalmas életszakasz kezdetét jelenti, ahol már nemcsak saját magunkról, de egy új közösség, azaz a család jövőéről is gondoskodnunk kell. Ez nemcsak a közös nyaralás részletes megtervezését vagy az új autó színének alapos és körültekintő kiválasztását jelenti, de érdemes előre gondolkodni azon is, hogy miként küzdünk meg közösen a hétköznapok kihívásaival, hogy ne érjen váratlanul egy hirtelen felmerülő probléma, ami felforgathatja a családi idillt.

5.       Gyermek születése. Bár kilenc hónapnyi várakozás alatt elvileg fel lehet készülni egy új családtag érkezésére, mégis minden a feje tetejére áll: a családon belüli dinamika, a napirend, az éjjelek és a nappalok, a tervezhetőség. Az apró, érdeklődő szempár és a huncut mosoly sokszor feledteti a nehézségeket, így nem árt, hogyha még a születés előtt tisztázzuk a családon belül a szerepköröket, feladatokat.


Életünk során sok nehéz pillanattal vagy időszakkal találkozhatunk, és szinte lehetetlen minden helyzetre 100 százalékosan felkészülni. Ha azonban próbálunk kicsit előrelátóak lenni, később rendkívül hálásak leszünk magunknak, és könnyebb lesz válaszolni az ilyenkor felmerülő nagy kérdésre: akkor most mit tegyünk?

Cikk megnyitása →

5+1 dolog, amit mindenképpen tegyél meg 40 éves korod előtt (X)

2017. december 18. - 00:00
|
Forrás: hirdetés


1.       Tanulj!
Érdekel a virágkötészet vagy a programozás? Mindig is meg akartál tanulni rajzolni? Iratkozz be egy iskolába, vagy végezz el egy online tanfolyamot! Az élethosszig tartó tanulás menő, ráadásul még az is lehet, hogy egy új karrier kezdete vár rád.

2.       Fuss! Készülj fel lelkiismeretesen és indulj el egy futóversenyen! Mindegy, hogy 3 kilométer vagy 13, az sem baj, ha a végén csak vánszorogsz. A lényeg a semmihez nem fogható érzés, amelyet a célvonalon áthaladva érzel.

3.       Légy boldog! Nem szereted a munkádat? Nincsen hobbid? Csináld végre azt, amit igazán szeretsz – tedd meg akkor is, ha eddig nem merted meglépni. Váltani sosem késő, ha viszont nem teszed meg, örök életedben bánhatod.

4.       Élj! A karrier fontos, de az emberi kapcsolatok sokkal lényegesebbek. Ne hanyagold el a barátaidat és szeretteidet a munkád miatt, töltsetek együtt annyi időt, amennyit csak lehetséges. Egy-egy közös hétvégi program hihetetlenül feltölt, és csökkenti a stresszt.  

5.       Utazz! Elég volt abból, hogy irigykedve nézed azokat az ismerőseidet, akik elárasztják az utazós fotóikkal és beszámolóikkal a közösségi médiát. Biztos van olyan hely, amelyről mindig is álmodtál: ne várj tovább, vedd meg a repülőjegyet és a nyakadba a világot!


+1 Gondolj a jövőre!

Egyél egészségesen, mozogj rendszeresen, élj aktív közösségi életet – ezekkel sokat teszel azért, hogy a következő 40 évben is megállíthatatlan legyél. Ám ha biztosra akarsz menni, gondolj a lehetséges veszélyekre is: gondoskodj magadról és a szeretteidről élet- és baleset-biztosítással , hogy a kellemes meglepetéseken kívül semmi se érjen váratlanul. Az NN Biztosító Baleseti felépülés biztosítása például online is megköthető!

Cikk megnyitása →

5+1 baleset-megelőző tipp karácsonyi konyhai csatározásokhoz (X)

2017. december 18. - 00:00
|
Forrás: hirdetés


1.      Ne gőzölj be! Hő hatására a vízből gőz keletkezik. Ezt mindenki megtanulta az általánosban fizikaórán, a sütőajtó feltépésekor mégis hajlamosak vagyunk elfelejteni. A dolognak az iskolapadon kívül is arcpirító következményei lehetnek. Ezt elkerülendő, csak óvatosan kíváncsiskodj, a lábasról a fedőt magadtól eltartva emeld fel, a sütő ajtaját lassan, minél távolabbról nyisd ki.
2.       Üsd, vágd, de csak a kaját! Válassz okosan fegyvert, és tanuld is meg használni! Minden alapanyag kaszabolásába megfelelő késsel vágj bele, aminek a legjobb tulajdonsága, hogy éles. Ügyelj az óvatlan mozdulatokra és az ujjaidra: ha vágószerszámmal dolgozol, akkor ne fitogtasd szuperképességedet, hogy egyszerre három dolgot is tudsz csinálni!

3.       Ne hagyd, hogy kicsússzon a lábad alól a talaj! Nem csak a padlónak árthat, ha úszni hagyod a konyhát. A kapkodásban megesik, hogy valami leesik, de ha nem akarsz te is elesni, akkor még idejében töröld fel a földön keletkezett tócsákat! A legtöbb baleset az otthonunkban ér minket, pedig mennyivel menőbb lábat törni a sípályán, mint muffinsütés közben.

4.       Vigyázz, kész, tűzforró! Fakírok, tűznyelők vitathatatlan előnnyel indulnak a konyhában. Ha nem tartozol közéjük, akkor inkább kerüld a meleg helyzeteket! Edények mozgatásához bőrkímélő megoldás a szilikonból készült lábasfogó kesztyű – ha használod. Ne feledd: ha a fazék forró, akkor minden bizonnyal hasonló hőmérsékletű az is, ami benne van. Az olajos serpenyő nyelét lehetőleg fordítsd befelé, hogy még véletlenül se rántsd magadra egy rossz mozdulatnál, a tésztafőző vizet pedig csak lassan, óvatosan folyasd a mosogatóba!

5.      Ez rázós lesz! Lehet, hogy elsőre kedves gondolatnak tűnik egy utolsó bevetésre küldeni a nagyi világháborús konyhai masináját, de egy meghibásodott készülék egy csapásra véget vethet a romantikának és az áramellátásnak. Hasonló megfontolásból nem ajánlott villával kibányászni a kenyeret a pirítóból. Az elektromos eszközöket azok is tisztelik, akik értik a működésüket: egy okkal több, hogy mi is ezt tegyük.


+1 Menj biztosra!
Mivel harci sérülések még a legjobbakkal is előfordulhatnak, ezért nem árt, ha időben felvértezed magad egy tuti élet- és baleset-biztosítással! Az NN Biztosító online is megköthető Baleseti felépülés biztosítása például 7/24 elérhető orvosi call center asszisztencia szolgáltatást is tartalmaz, melynek révén akár egy kisebb baleset esetén is tudsz orvossal konzultálni telefonon.

Cikk megnyitása →

Kinek szívében macska lakik, annak nem árt tudnia egyet s mást (X)

2017. december 18. - 00:00
|
Forrás: hirdetés

Legdrágább Macskatartó!

A nagy ünnepi hangulatban rólad sem felejtkeztem el, és macskatársaim után téged látlak el a harmonikus macska-ember kapcsolat alapvető tudnivalóival.

Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy egyetlen esélyed van a szívünkbe lopni magadat: megfelelő, kiegyensúlyozott és minden ízében felemelő táplálással. Nem lennék méltó a nevemhez, ha nem a GOURMET eledeleket ajánlanám figyelmedbe. Ezek közül is kiemelkedik legújabb kedvencem, a GOURMET Perle Gravy Delight.

Azonban nem minden a „mit”, épp ilyen fontos a „hogyan” is. A magamfajta GOURMET macskák nem akárhogyan fogyasztják az ételüket, főleg, ha egy szószban ennyire gazdag finomságról van szó. A következőkben ismertetem, mire érdemes odafigyelned, ha fontos számodra a béke macska-ember viszonylatban.

1.      Biztos alapok

A GOURMET Gravy Delight állaga egyszerűen lenyűgöző. Ínycsiklandozó szósz öleli körbe a finomra vágott falatokat. Épp ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan tálalod. Kedvenc színem a fehér, mert így gyönyörűen kijönnek az eledel színei. Egy kicsit legyen mélyített a tál, hogy az alján összegyűljön a szósz, és kedvemre nyalogathassam. De semmiképp se legyen nagyon mély, hogy bele kelljen bújnom, és a végén még tündöklő bundám lássa kárát.

2.      Gondosan kiválasztott helyszín

Igen, bizonyos szempontból a gazdag szószban tálalt ínycsiklandó falatok látványa is kielégíti az esztétikai igényemet, de egyáltalán nem bánom, ha magamat is tudom nézni, miközben falatozom. A legjobb egy aranykeretes tükör, de ennél kevesebbel is beérem, ha minden este fenséges étkezésekkel ellensúlyozod a hiányt.

3.      Feltétel nélküli szeretet

Egy falat sem esik annyira jól, mint amit szeretettel adnak. Hiába a tökéletes tálalás, kit izgat az aranykeretes tükör, ha a GOURMET-vacsora csak egy odavetett étkeztetés. Legyen ez a mi kettőnk pillanata, adjuk meg a módját, hiszen csak ezzel tehetjük tényleg tökéletessé ezt a fontos pillanatot.

Folytatnám még, de ha jól hallom, nyílik a GOURMET-falatokat rejtő konyhaszekrény ajtaja, szaladok!

Fenséges pillanatokat kívánok,

a GOURMET Macska

Cikk megnyitása →

„Tudom, hogy egy állat, de akkor is a fiam”

2017. december 17. - 22:00
|
Forrás: Kaktusz Virág

Az állatvédők szinte minden társadalmi réteggel találkoznak: szegénytől a gazdagig, többdiplomástól a négy általános iskolát talán sikerrel elvégzettig. Pont ezért rengeteg életbe látnak bele, még ha csak villanások erejéig is. Lehetőségük van sok lakásba, házba bemenni, az ott élőket saját lakókörnyezetükön keresztül megismerni valamennyire. Persze az előzetes telefon- és levélváltások sok információt adnak előre, hogy meglepetés ne érje az embert,  ennek ellenére  nem mindenre lehet felkészülni, és váratlan helyzetek adódnak bőven.

A gépemen olvasásra váró levél írója egy hölgy, saját fiától a fia kutyáját szeretné elhozattatni velem. Már az első pillanatban, válaszlevelem első sorában tisztázom vele, ez nem teljesen így működik. Fontos, hogy kié a kutya , kinek a nevén van, mit jelent állat esetében a tulajdonjog fogalma. Tehát azért, mert ő ezt jó ötletnek tartja, könnyen lopásnak minősülhet, ami nem lesz üdvös egyikünk számára sem.

Következő levele nem váratott sokat magára. Megírta, hogy ő már nyugdíjas, a fiával külön élnek, de közel egymáshoz, és bár a fiatalember életerős, és húszas évei közepén jár még csak, nem önellátó, beszámíthatatlan, és különböző illegális tudatmódosítókkal él. Levelem írója nem túl hosszan, de kellő alapossággal fejtegette, miért nem megfelelőek ezek a körülmények egy kutya számára, amelyről pár sorral lejjebb azt is megtudom, kölyök még.

Innentől viszonylag gyorsan megértem én is, rövid határidőn belül el kell helyezni majd a kutyust, mihamarabbi találkozót szeretnénk mindketten. Pillanatokon belül megszületik az időpont, és megkapom a címet is azzal a kéréssel, mindenképpen őt hívjam telefonon, ha megérkeztem, a világ minden kincséért se menjek fel egyedül a lakásba. A fel és lakásba fogalma kíváncsivá tett,  a tiltás pedig aggodalommal töltött el. Az internet egy kattintásra megmutatta, ez a találkozó egy lakótelepen lesz.

Panelrengeteg

Teljesen érthetetlen okokból, de valahogy irtózom a lakótelepektől.  Az utcái zegzugosak, rendszeresen érthetetlen számomra a számozások kiosztása, gyakran két bejárat van egy épülethez, a liftek állapota vészjósló, és a szemétledobó jellegzetes szaga számomra mindig elég kellemetlen.  Péntek estére, munka utáni időpontra ez egy nagyon nem szeretem programnak ígérkezik.  Mert az élet természete olyan, hogy a kellemetlen dolgokra is sor kerül, nagyon gyorsan jön el a megbeszélt időpont, és én egy cseppet sem vonzó panelrengeteg parkolójában várakozom. 

Panelházak (forrás: Mapio)

Panelházak (forrás: Mapio)

Óramű pontossággal jelenik meg a sötét utcán egy alak. A lámpák fényében közeledve örömmel konstatálom, hogy az általam a levelezés alapján elképzelt személyleírás illik rá. Apró termetű, vékony csontú, szemüveges asszony, rövid barna hajjal. A nyugdíjas évei elején járhat, öltözete tiszta, de az egyszerűnek tűnőnél talán mintha kicsit szegényesebb lenne.  Nyílegyenesen felénk tart, én pedig lelkem mélyén nagyon drukkolok, hogy ő legyen az, akire várunk kolléganőmmel. Mindeközben lakótelepiszonyom egyre nő, és szívem szerint már ismét az autóban ülnék a frissen mentett kutyával ölemben. Ő pedig csak jön, egyre közeledik, határozottan de apró, óvatos léptekkel.  Szinte megkönnyebbülök, mikor köszönésre nyújtja kezét, de átmeneti örömöm tovaszáll attól, amit mond.

Fönt, a lakásban az állapotok kicsit nem szokványosak – fogalmazza meg óvatosan gondolatait,  és nagyon kéri, semmi olyat ne tegyünk vagy mondjunk, amivel a fiát felidegesíthetjük esetleg. Ő leköti a fiát, mi keressük meg a kutyát, és vegyük magunkhoz. Ha nem ismerném levélből az előzményeket, és kicsit is vicces kedvemben lennék, millió kérdést szegeznék most neki, de a vékony arcán átfutó idegrángások inkább csendességre intenek. Persze ha lenne egy csepp eszem is, felküldeném a lakásba, és megmondanám, hogy itt, a parkolóban várom a kutyával együtt, de nem teszem. Megyünk vele szorgalmasan a kolléganővel együtt néma csöndben, és sorsunknak megadva magunkat tűrjük a liftajtó becsukódását. Hárman szorongunk a liftben, az apró, csontos kéz pedig a 7-es billentyűt érinti. Andreával összenézünk, szavak nekünk nem kellenek. Tudjuk, most valami mély nyomot hagyó és kellemetlen dolog következik, és a hetedikről – ha menekülnünk kell – nehéz dolgunk lesz. Döccenve megindul a felvonó, és az idős hölgy még minden aggodalmunkra rá is erősít. „Gyakran oktalanul kiabál velem, olykor dührohamai is vannak” – mondja, miközben kezdem azt érezni, a pokol irányával kapcsolatban valami tévedés lehet. Ez a lift minket most tuti odavisz, és egészen biztosan magát Lucifert találjuk majd a lakásban. Ami azt illeti, nem tévedtem nagyot…

A pokol bűze

A bejárati ajtó kulcsa már a hölgy kezében, és feltárja azt az ajtót, amin nagyon nem akaródzik bemennem már az onnan kiáramló szagok miatt sem.  A bűz többnapos széklet és vizelet, mosatlan edény, áporodott testszag és még ki tudja, minek keverékével vág mellbe. Egy villanás csak, és már bent is vagyunk, az ajtó pedig becsukódik mögöttünk, ezzel végleg elvéve tőlünk a friss levegőt. Amit korábban az odakozmált hagyma, a túlsütött rántott hús, a bűzös  pörkölt, a textilöblítő és természetesen a szemétledobóból szivárgó rothadó zöldség keverékének lépcsőházi szagaként aposztrofáltam volna, most egyet jelent az éltető oxigénnel, amit elvettek tőlem, elzártak előlem. 

Mint félvak, frissen született madárfiókák pislogunk a homályban, fejemben pedig egyre zakatol a gondolat, mihamarabb végeznünk kell itt. Elképesztő és döbbenetes mocsok minden helyiségben, bútorok csak szórványosan vannak. Akár azt is hihetném, itt már csak a bontóbrigádot és a dózergépet várják. A mennyezeti világítás már rég a múlté, többnyire csak a megcsonkított madzagok meredeznek a plafonról, összesen két izzó hunyorogja be az egész lakást.

Képünk illusztráció. Forrás: Pinterest.com

Mumifikálódott valami meredezik az egyetlen konyhai szekrény szélén, előző korában tán citrom lehetett.  Csizmám talpa közben változatos anyagokkal találkozik, olykor hallom, ahogy nedvesen cuppog, néhol kenőszappanhoz hasonlóan csúszik, máskor roppanva serceg. Utóbbi élményt képtelen vagyok beazonosítani, értetlenségem valószínűleg az arcomra is kiül. Mindezt csak azért sejtem, mert Andrea odasúgja, „hemzsegnek a csótányok”. Az ő szeme valószínűleg előbb alkalmazkodott a benti fény-, azaz sötétségviszonyokhoz. Én szívem szerint a sajátomat becsuknám. Andrea stratégiát gyárt, minden mozdulatában benne van, tudja, mit akar és hogyan. Azt mérlegelve, hogy itt bármi történhet még, de legalább egyikünknek ki kell jutnia, hogy aztán segítséget hívjon, az előszoba és ezzel a bejárati ajtó felé veszi az irányt.

Távolodtában még visszalép, könyökével finoman megbök, és egész fejével, szinte az állával mutatja, hogy nézd! Nézném én, de nem látom amit kell, homlokomon rajzolódik a kérdőjel. Telefonja kijelzőjével a falra világit. A valaha volt fehér, mi most ki tudja, milyen eredetű pecsétekkel és foltokkal tarkított falon mint valami látomás tűnik elő a hatalmas piros betűs, egész falat betöltő, szórófestékes felirat.

ne nyújj a ccuccaimhoz, a teámhoz se!!!

Már nem akarok többet látni, ki akarok menni innen, méghozzá azonnal. Amióta  beléptünk a lakásba, kísérőnket nem is láttuk, eltűnt valamelyik helyiségben Luciferrel, aki még nem mutatkozott meg testi valójában előttünk, de hangja egyre agresszívebben szűrődik ki az ajtó nélküli, sötéten tátongó szobából. 

Cipőfűzővel a nyakán

Az a tipikus erőszakos, karcos, ostoba hang, ami bántja az ember fülét akkor is, ha nem hozzá szól. Ődöngök, lődörgök a félhomályban, keresem a kutyát, akiért jöttünk. Egy apró kis lukban, talán kamra vagy gardrób lehetett egykor, kartondoboz  hangja siseg. Megyek a hang után, keresem a kaparászó valamit, és fohászkodom magamban, a kutya legyen, és ne egy patkány. Megtalálom a dobozt, egykor tévéé lehetett, benne cipőfűzővel a nyakában, valamilyen csőhöz kötve valóban kutya kuporog, és látványomtól  szűkölve vonyítani kezd. Nem túl nagy, azt sötétben is látom, mérete alapján kölyök mivolta is kétséges, leginkább nagy kamaszra emlékeztető  loncsos kis keverék.

Felőlem aztán krokodil- vagy medvegyerek is lehet, itt biztosan nem marad – gondolom, miközben a csomó kioldásával küzdök. Látom a szemén, hogy fél, mozdulni, nyikkanni sem mer, mikor ölembe veszem. Tenyerem alatt  érzem, hogy nedves, ragacsos a bundája, bűzös szaga már szinte fel sem tűnik. Úgy szorítom magamhoz, mintha az életem múlna rajta, és próbálok hangtalanul a bejárati ajtóhoz surranni. Andrea fél keze  a kilincsen, és mikor jöttömet látja, kamaszlányos hanghordozásban kurjantja el magát: „Akkor mi meg is lennénk, viszlát!”

Igen ám, de az ajtó nem nyílik, pedig már két kézzel rángatja. Ekkor pedig Lucifer továbbra is láthatatlanul, de megszólít minket. Kétségkívül hozzánk beszél, kétesen reszelő és egyben vinnyogó hangján felröhögve visszakiált: „Az ajtó be van zárva.” Mintha magunktól nem jöttünk volna rá!

Persze így kimondva még stresszesebb, mert már bizonyos, hogy nem ügyetlenek vagyunk, és ez nem valami véletlen csupán. Mi ide tényleg be vagyunk zárva, és észre sem vettük, hogy ki és mikor zárta ránk. Tétován és stresszesen szorongatom az ebet, aki  időközben félelmében lepisil. Kívülről a sárga lé csurog csendesen a kabátomról, belülről meg a félelem verejtéke.

Lucifer színre lép

A sötétből még sötétebb árnyék lép ki, Lucifer maga életnagyságban. Cingár, felsőteste félmeztelen, kinyúlt melegítőnadrágjából kilóg a csípőcsontja, bőre kicsit szürke, vagy ha be is csap a szemem, akkor sem emberi színű.  Tiszta állapotában talán fakó szőke, félhosszú haja csigákban csomósodik a koponyáján, mert ezt a lefogyott ábrázatot arcnak nevezni már nem lehet. Szóra nyitja a száját, és nagy levegővétele közben döbbenten látom, ebben a szájban csak nyelv van, fogak már nincsenek. „Ígérjék meg, hogy jó bánnak vele!” – üvölti, nyálát az arcomba fröcsögve, miközben ökle hangosan csattan fejem mellett a betonba. „Megígérjük, persze, nagyon vigyázunk rá” – hebegem, bár ebben a pillanatban szinte bármit megígérnék, eget, földet, csillagot is, és sokat adnék azért is, ha a félelmében szűkölő kicsi elhallgatna a karomban, mert hangja csak olaj lesz a tűzre hamarosan.

Anya is előbotorkál a sötétből, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nyugodt, békés hangon szólal meg: „Kisfiam, kikísérem a hölgyeket a liftig.” És már nyitja is az ajtót, mi pedig egyszerre zúdulunk ki rajta mindketten, ő meg szorosan a sarkunkban, és már zárja is rá fiára a lakást. Robogok a lépcsőházban Andrea után, eszünkben sincs a liftbe beszállni, de a csontos, idős kéz a könyökömbe markol, és meglepő erővel visszahúz. „Azt mondtam neki, az önkormányzattól jöttek, pedig azok nem mernek idejönni már rég. Siessenek  nagyon, nehogy meggondolja magát” – súgja, nehogy bárki is meghallja. „Ugye szól, ha kell segítség  önnek?” – préselem ki magamból a kérdést, de csak beharapott ajkakkal rázza a fejét tagadólag.

Már az autóban ülünk Andreával. Nem szólunk egymáshoz, nem is tudunk, több okból sem. Az átéltek után mindketten megkukultunk átmenetileg, illetve a jeges, januári idő ellenére is lehúzott ablakokkal siklunk át a kietlen éjszakai belvároson,  síkit át az autón a szél, hajunk lobog tőle és csapódik minden irányba. A kicsi, aki még mindig ölemben kuporog, annyira elviselhetetlen szagú, hogy egy ekkora légtérben másként elviselhetetlen lenne a társasága. Meredek magam elé, próbálom a lelki békémet megtalálni valami módon. Zsebemben a telefon  kétszer megremeg, üzenetem érkezett. A képernyőmön a szöveg: 

Köszönök mindent, és tudom, hogy egy állat, de akkor is ő a fiam!

Cikk megnyitása →

Sztárban sztár meg egy kicsi: Veréb Tamás és Fodor Eliza lett a heti győztes

2017. december 17. - 21:42
|
Forrás: NLCafé

Vasárnap este a Sztárban sztár +1 kicsi 4. élő show-jában a zsűri és a gyerekek szavazatai alapján a következő lett a sorrend: az első helyen Tóth Gabi és Fodor Erik, a másodikon Veréb Tamás és Fodor Eliza, míg a harmadikon Rácz Gergő és Malaczkó Anna állt.

A 4. adást a második körös szavazással (azaz a nézők szavazataival) együtt Veréb Tamás és Fodor Eliza nyerte meg. A duó ezúttal Kazal László és Lorán Lenke egyik komikus duettjét (Lesz maga juszt is az enyém! című dalát) adta elő, a ’60-as éveket megidéző produkció elvarázsolt a zsűrit.

Egy hét múlva, december 24.-én karácsonyi különkiadással jelentkezik a műsor, melyben a párosok karácsonyi dalokat adnak majd elő.

Cikk megnyitása →

Ezeket a ronda karácsonyi pulcsikat akarják viselni idén a kockák

2017. december 17. - 21:00
|
Forrás: NLCafé

Idén a videójátékok és fantasztikus sorozatok előtt gubbasztó kockák is ünnepi pulóverbe öltözhetnek, ugyanis karácsonykor természetesen rájuk is gondolt valaki. Ezek a speciális karácsonyi pulcsik a norvég mintán, a hópihéken és a Télapó-fejeken túl ugyanis kedvenc sorozataink és videójátékaink figuráit is kötött ünnepi giccsbe öltöztetik.

Trónok harca-rajongók, Star Wars-fanatikusok, a Pókember megszállottjai vagy a Packman szerelmesei egytől-egyig bátran válogathatnak ezek közül a csodás, ünnepi ruhadarabok közül:

Nézegess még több csúnya karácsonyi pulcsit az NLCafén:

 

Metro

Cikk megnyitása →

Celeb vagyok, ments ki innen: Kabát Péter lett a Dzsungel királya

2017. december 17. - 20:25
|
Forrás: NLCafé

Vasárnap este véget ért a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsor. A nézők döntése alapján elsőként Pumped Gabo esett ki, így ő lett az RTL Klub dzsungelbe költözős celebrealityjének bronzérmese. A legjobb kettőbe Kabát Peti és Wossala Rozina jutott.

A nézők végül úgy döntöttek, hogy a 2017-es Celeb vagyok, ments ki innen! győztese Kabát Péter, akit a Dzsungel királyává koronáztak.

 

Cikk megnyitása →

Digitális varázspálcával tervezhetsz 3D-nyomtatott tárgyakat

2017. december 17. - 20:00
|
Forrás: Horowitz Katalin

A Yeehaw Wand nevű eszközről a fejlesztői azt állítják, hogy a jelenlegi leggyorsabb és legkönnyebb módja, hogy 3D-nyomtatással létrehozható tárgyakat tervezzünk. Ráadásul nincs hozzá szükség programozói vagy 3D-grafikusi ismeretekre sem.

Egyszerűbb, de akár bonyolultabb tárgyakat is létre lehet hozni a digitális „varázspálca” segítségével (Forrás: Yeehaw 3D)

A felhasználónak mindössze egy okostelefonra vagy egy táblagépre van szüksége, és már indulhat is a móka. A jobb kifejezés híján pálcának nevezett, valójában kisméretű pingpongütőre hajazó eszközt mozgatva rajzolhatunk, az eredményt a táblagép képernyőjén megjelenő négyzetrács előtt láthatjuk, a való világra rávetítve. Így akár barátainknak is megtervezhetjük a hozzájuk legjobban illő nyakláncot vagy karkötőt.

Az eszközhöz tartozó applikációt természetesen összekapcsolhatjuk egy 3D-nyomtatóval is – egy ilyen eszközt ma már egy jobb, hagyományos nyomtató áráért is beszerezhetünk –, így azonnal létre is hozhatjuk a kreációnkat. De természetesen el is menthetjük a tervet, és akár egy profi műhelybe is elvihetjük, hogy ott alkossák meg egy nagyobb teljesítményű 3D-nyomtató segítségével.

A Yeehaw Wandot fejlesztő Yeehaw 3D nevű cég a Kickstarter közösségi adománygyűjtő oldalon gyűjtötte össze a pénzt. Az ötlet láthatóan sokak fantáziáját beindította, a kitűzött 25 000 dollár helyett ugyanis több mint 60 ezret dobtak össze a Kickstarter látogatói. Arról egyelőre nincs információ, hogy mikortól és mennyiért lehet majd kapni a „varázspálcát”, de biztosak vagyunk benne, hogy legkésőbb a jövő év során már Magyarországon is megjelennek majd ezek a furcsa kreatív eszközök.

Cikk megnyitása →

Karácsony feketén-fehéren: csinálj papírfenyőt!

2017. december 17. - 19:30
|
Forrás: NLCafé

Számos olyan ötlettel rukkoltunk elő a Praktika magazin decemberi számában, amelyet egyszerű alapanyagokból gyorsan megvalósíthatsz. Az eredmény látványos és modern lesz.  Ilyen például a karton fenyőerdő, amihez nem kell sok alapanyag, a többségét otthon is megtalálod. Keress hullámkartont – egy kartondoboz oldalai is megfelelőek –, fekete-fehér mintás csomagolópapírokat, ragasztót és sniccert.

praktika címlap

Vágj a kartondobozból egy akkora téglalapot, amire ráfér az egyik fenyőfa mindkét sablonja. Szabj két ugyanekkora darabot a csomagolópapírból, és ragaszd fel azokat a kartonra. Rajzold fel a magazinban található sablonokat a csomagolópapírral bevont kartonra ceruzával, vágd ki sniccerrel a formákat, majd illeszd egymásba a két elemet. Ha kicsit széles lett a bevágás, és nem áll elég stabilan a fenyőd, kevés ragasztóval rögzítsd az oldalakat a bevágásoknál.

papír karácsonyfa

Alkotó: Kubinyi Szilvia, Fotó: Kurdi Zoltán

Cikk megnyitása →

Oldal 2 / 12412345...102030...Utolsó »

Viccek

Kapcsold be a javascriptet a viccdoboz megtekintéséhez.