Friss hírek
2018. február. 23. - 05:07, péntek – Alfréd

Európa rákapott a svájci csokira

2018. február 22. - 17:15
|
Forrás: MTI/NLCafé

Kiadta legfrissebb jelentést a svájci csokoládészövetség. Az adatok szerint míg az európai országok csak úgy tömik magukba a svájci csokoládét, addig a svájciak visszafogták magukat.

A Chocosuisse csütörtöki jelentésből kiderül, hogy tavaly összesen 128 ezer tonna svájci csokoládé került exportra, ami 4,8 százalékkal múlta felül a 2016. évit. A növekvő export növekvő bevétellel járt: a svájci csokoládék eladásából származó bevétel 3,1 százalékkal, 1,86 milliárd frankra (1 frank=271,92 forint) emelkedett.

Nőtt a svájci csokik iránti európai kereslet tavaly

A Svájcban készült csokik legnagyobb piaca Németország, ahol tavaly először nőttek az eladások három éven belül. Bővült a svájciak csokieladása Nagy-Britanniában és Franciaországban is, a svájci csokiexport 38 százaléka ebbe a három országba irányul, míg a tengerentúli országok közül Kanada a legnagyobb svájcicsoki-fogyasztó, ahová a csokik 7,3 százaléka kerül.

A svájciak tavaly kevesebb svájci csokit ettek, mint egy évvel korábban. A Chocosuisse számításai szerint Svájcban az egy főre eső csokoládéfogyasztás tavaly 10,5 kilogramm volt, fél kilóval kevesebb, mint 2016-ban.

Cikk megnyitása →

Gyilkossági ügybe keveredett Németh Kristóf – Íme az ügy részletei!

2018. február 22. - 17:00
|
Forrás: NLCafé

A Fórum Színház legújabb bemutatóján jártunk, a Hűtlenség ára című krimi munkálataiban pedig meglepő módon Doszpot Péter is részt vett, és a premier után szakértő tanácsokat is kapott tőle Németh Kristóf. Ott derült ki, hogyan ismerkedett meg egymással a két férfi. 

„Körülbelül 20 éve történt már az eset – kezdte el a történetet Kristóf, akit a mai napig megvisel a rejtélyes gyilkosság. – Még a szüleimmel laktam, amikor rémülten jött be a szobámba anyu, miszerint a Doszpot Péter keres a rendőrségtől. Nem is értettem a dolgot, azt hittem, megnyílik alattam a föld, hiszen soha életembe nem tettem semmi olyat, ami miatt bajba kerülhettem volna. Végül kiderült, hogy egy nagyon kedves gyerekkori barátom édesanyját gyilkolták meg rejtélyes körülmények között. Annyi biztos, hogy fegyverrel lőtték le, de az, hogy ki tette és miért, a mai napig nem derült ki” – mesélte Kristóf, akit többször is kihallgattak az ügyben.

A Hűtlenség ára című előadás kapcsán derült ki Németh Kristóf és Doszpot Péter sztorija

„Kétszer jártam a Teve utcában, ahol Péter igazi profi módjára vezette le a beszélgetést.” – mesélte a Fórum Színház igazgatója, aki a későbbiekben baráti kapcsolatba került Péterrel és feleségével, Doszpot Evelinnel.

Nagyon jó kapcsolat alakult Péter és köztem az utóbbi években, sokat találkoztunk társaságban.

Cikk megnyitása →

Durván megemelnék az alapdíjat a budapesti taxisok

2018. február 22. - 16:45
|
Forrás: nlc

A zoom.hu értesülései szerint a budapesti taxisok többsége eltökélt, hogy a 450 forintos alapdíjat 700 forintra, a 280 forintos kilométerdíjat pedig 300 forintra emeljék, míg a percenkénti várakozási díj 75 forintról 80 forintra kúszna fel.

A júniusra tervezett áremelés legjelentősebb tétele az alapdíj megugrása, ezt a rövid fuvarokkal magyarázzák a fuvarozók. A jelenlegi tarifák lassan ötévesek lesznek.

Cikk megnyitása →

Puszta kézzel kapta el a harmadikról kizuhant gyermeket – videó

2018. február 22. - 16:30
|
Forrás: NLCafé

Épp egy bankfiók előtt járőrözött két rendőr az egyiptomi Aszjút városában, amikor arra lettek figyelmesek, hogy egy kisgyermek lóg az épület harmadik emeletének egyik ablakából. A járőrök egyből cselekedtek, s bár nem volt idejük a kordonra terített ponyva kifeszítésére, szerencsére egyiküknek sikerült szabad kézzel elkapnia a lezuhanó gyermeket.

A nem mindennapi életmentő akciót a bank biztonsági kamerája rögzítette.

A felvételen látszik, hogy felmérik a helyzetet, és először a hátuk mögött lévő ponyvával próbálkoznak, de közben a gyermek zuhanni kezd. Az esést a gyermek csodával határos módon karcolás nélkül megúszta, viszont az őt megmentő rendőr megsérült a karján.

BBC

Cikk megnyitása →

A víz érintése – Plagizálással vádolják az idei Oscar legesélyesebb filmjének készítőit

2018. február 22. - 16:15
|
Forrás: MTI/NLCafé

Plágium vádjával keresetet nyújtott be szerdán egy Los Angeles-i bíróságon Guillermo del Toro 13 Oscar-díjra jelölt A víz érintése című filmjének készítői ellen a néhai Paul Zindel Pulitzer-díjas író fia, aki azt állítja, hogy a film alapötletét apja egy 1969-ben bemutatott színdarabjából vették. Del Toro a keresetre reagálva cáfolta, hogy plagizált volna.

Doug Jones és Sally Hawkins A víz érintése című filmben

A kereset szerint a film rendezője és társ-forgatókönyírója, Guillermo del Toro, producere, Daniel Kraus és a film gyártója, a Fox Searchlight „szemérmetlenül lemásolták a történetet, annak részleteit, karaktereit és témáit” Paul Zindel ötven éve bemutatott Let Me Hear You Whisper című színdarabjából. 

Mindkét történetben egy laboratóriumban éjszakai műszakban dolgozó takarítónő a főszereplő, aki beleszeret egy vízi lénybe, egy titokzatos tudományos kísérlet alanyába. Mindkét nő élelmet visz a lénynek, így teremt vele kapcsolatot, és mindketten felmosóronggyal táncolnak a víztartálya előtt egy szerelmes dallamra. Mindketten megtanulnak kommunikálni a lénnyel, és mindkét laboratórium érintett titkos katonai műveletekben. Mindkét főhős rájön, hogy végezni akarnak a lénnyel, és mindkét laborban szóba kerül az „élve boncolás” is. A takarítónők mindkét produkcióban meg akarják menteni a lényt, és szennyestartóban akarják kicsempészni a laborból.

Hasonlóságot mutat az is, hogy mindkét takarítónőnek van segítőtársa, a darabban Danielle, Del Toro filmjében pedig – Octavia Spencer alakításában – Zelda.

A hollywood.com beszámolója szerint Guillermo del Toro szerdán a kereset benyújtását követően közleményben határozottan cáfolta, hogy plágiumot követett volna el.

„Sohasem olvastam és sohasem láttam a darabot. Nem hallottam róla A víz érintésének elkészítése előtt, és egyetlen kollégám sem tett róla említést” – szögezte le a forgatókönyvíró-rendező, aki szerint eléggé gyomorforgató a vád időzítése. „Elég átlátszó, hogy mi történik itt. Nekem azonban megkönnyebbülést okoz, hogy a dolog a vélemény szintjéről a tények és a jog talajára kerül” – jelentette ki. 

A keresetet egy nappal az után nyújtották be, hogy az amerikai filmakadémia elküldte az Oscar-díj-szavazólapokat tagjainak.

Cikk megnyitása →

Úgy tűnik, már sosem lesz belőlem igazi szuperanyu vagy ősanya

2018. február 22. - 16:00
|
Forrás: Kaktusz Virág

Míg csak vártuk Mazsolát, eldöntöttük, hogy nem leszünk stresszes szülők. Nem akarunk mindent szuperanyu és apu módjára megoldani, a gyermek nevelését nem kell túlgondolni. Mi majd az ösztöneinkre hallgatunk. Emlékeim szerint nem voltam babázós, öltöztetős kislány. Erre akkor döbbentem rá, mikor még a kórházban legelőször kaptam meg gyermekemet peluscserére. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne aggódjak azon, jól csinálom-e majd. Néztem, néztem a parányi emberpalántát és bőszen vigasztaltam magamat:

„Ezer és egy beteg állatkát kötöztél már életed alatt, meg tudod oldani. Ők mind izegtek-mozogtak és még fájdalmaik is voltak. Ha gézlapokkal és kötszerekkel boldogulsz, egy pelenka nem foghat ki rajtad! Istenem, de jó is lenne tudni melyik az eleje és melyik a hátulja!?”

Forgattam, mint majom a zsebórát, kétségbeesésemben pedig azzal vigasztalódtam, ha rosszul adom rá, akkor csak annyi történhet, hogy kifolyik a tartalom. Nem lehet ez annyira bonyolult dolog, ha a gyerekem esetleg mocorog is majd, legalább nem harap, mint az eddigi gondjaimra bízottak.

“Mostanra azt kell gondolnom, még a négy szem is gondol valamit nevelési megoldásainkról. A négy szem két kutyához tartozik.” (forrás: szerző)

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal kezdődött meg anyaságom. Valószínűleg nem törhetek a szuperanyu és ősanya titulusok egyikére sem. Ennek ellenére Mazsola nő és gyarapszik, tehát mégsem vagyok teljesen reménytelen eset. Illetve erre a gondolatra azért majd pár évtized múlva még visszatérnék.

Mielőtt kalandjainkat ecsetelni kezdeném, néhány körülöttünk lévő nagyon fontos személyt ismerned kell. Itt van Apuci. Ő munkáját tekintve kocka. Az ideális az lenne számára, ha egy lexikonból csemeténk minden gondját és baját orvosolni lehetne. Ám mert ilyen könyv még nincs, rendszeresen ismétlődő párbeszéd közöttük az alábbi:

– Mi baja van most?

– Nem tudom. Őszintén szólva, fogalmam sincsen!

– De hát te vagy az anyja!!!

Az egészen biztosan én vagyok, de ettől még csak találgatok. Mostanra Apuci már nem keresi Mazsolán a power gombot, de abban azért reménykedik, egyszer csak előkerül a szundi kapcsoló, esetleg a hangerő szabályzás.

Aztán itt van Nagymama. Nem szimplán az aggódó Nagymama, de egyben az anyósom is. Felnevelt két csodálatos fiút, szegény azt hitte, már sínen van minden, de szerencsétlenségére legkisebb unokája anyukája én vagyok. Ő pedig orvos. Nem mindig tudja, hogy éppen Nagymama vagy orvos szerepében legyen jelen életünkben, hol személyesen, hol a technika segítségével.

Riasztó számára szinte minden válaszom. Mert ugye ki tudja pontosan megmondani azt, mennyi almapürét is eszik Mazsola éppen aktuálisan. Hiszen valamennyi van az ő ruháján, némi az enyémen is, a padlót sem kíméljük. 

Papó történetesen az én apukám. Neve nem csúfolódás, ő maga kérte magának ezt a titulust. Ő egyébként az az ember, akire tényleg mindig lehet számítani. Jön, szerel, javít, unokázik, etet, tisztába tesz, játszik, mesél, ha kell még énekel is és soha nem érkezik üres kézzel, ugyanis főz. Ha időnként Mazsola-megőrzésre szorulok, mindig ő húz ki a bajból és ad egy kis énidőt.

Margó néni takarítani jár hozzánk. Gyermeke nincs, de mérhetetlen babával kapcsolatos tudása és tapasztalata, meg jó tanácsa, az van. Utóbbiakat persze leginkább kéretlenül kapjuk. Amikor humorunknál vagyunk, rém szórakoztató. 

Életvezetési és babákkal kapcsolatos tanácsait apró fenntartásokkal kezeljük. Rendkívül jó napjainkon pedig nem áruljuk el neki, hogy micsoda ellentmondásokba tud kerülni önmagával két tanács között.

Mandi az anyukám. Nevét a mostanra nagyobbacska unokái akasztották rá. Sajnos ő még dolgozik, így az igazi nagymamaságra várnia kell még. Addig is döbbenten nézi miként adjuk oda gyermekünket szinte bárkinek a kezébe, akiről már biztosan tudjuk, legalább egy kicsit is felnevelt már. Pedig a kisdedekről nálunk szinte mindenki többet tud.

“Ha gézlapokkal és kötszerekkel boldogulsz, egy pelenka nem foghat ki rajtad!” (forrás: szerző)

Mostanra azt kell gondolnom, még a négy szem is gondol valamit nevelési megoldásainkról. A négy szem két kutyához tartozik. Eddig volt nevük, mostanában azonban csak a négy szem tulajdonosaként tudok rájuk gondolni.

Mazsola hazaérkezése óta nyugodt és békés életük felborult teljesen. Nem tesznek szemrehányást, csak néznek. Néznek, mert a napi nyolcórás szundi idejük megszűnt létezni. Néznek kérdőn, hátha segítségre szorulok. Nem teljesen egyértelmű nekik, engem mentsenek meg Mazsolától, aki a nyakamban nyöszörög, vagy őt esetleg tőlem. És persze néznek éjszakánként is, vagyis inkább csak elkeseredetten a szemüket forgatják, hiszen az alvásuknak is befellegzett teljesen.

Szegények nyitnának az új kis jövevény felé és valóban kultúrátlan teszik. Mazsola a minap a kanapén pihent háton fekve, amikor egyikük megjelent érdeklődve, először csak a kanapét, majd a ráterített babaplédet szagolgatta meg, aztán orrával a két kicsi lábat célozta meg. Mazsola pedig, aki éppen rúgkapálós, végtaghasználat megismerő üzemmódban van, egy akkora jól irányzott orr-rúgással díjazta a szegény ebet, hogy hallottam, amint a fogai összekoccannak. Azóta nem erőlteti nagyon a szimatolós ismerkedést, inkább csak távolról szemlélődik.

Mazsola egyébként jó kislány. Tényleg az, amikor éppen nem sír. Persze nem túl sok dologért sír. Csak ha éhes, ha szomjas, ha álmos, ha teli van a pelus, ha fáj valami, ha nem éri el a játékot, cumit, ha unatkozik, ha jön a foga… de amúgy tényleg jó kislány.

Igyekszem jó anyukája lenni Mazsolának, de ez persze nem mindig sikerül. A jó anyaság nem definiálható pontosan. Valószínűleg Napóleonka, Hitlerke, Sztálinka, – egész hosszú listát tudok felsorolni – anyukája is nagyon igyekezett, aztán valahogy mégis valami apró gikszer történt.

Igyekszem éjjel gyorsan kelni és a legrövidebb időn belül elcsitítani Mazsolát, hogy legalább Apuci tudjon pihenni. Ám olykor hiba csúszik a számításaimba. A minap is pont ez történt. Szerelmetes porontyom fennhangon sírdogált.

Ágyból ki, másik szobába futás át. Egyik ajtó becsuk, másik ajtó is becsuk, embergyerek ágyból kikap, cumi szájába betol, ölel, ringat, vigasztal és csönd lett. Rettentő büszke voltam magamra. Gondolatban már meg is volt a további lépéssorozat: pelus le, pelus fel, eszik, büfizik, alszik, reggelig csend, béke, nyugalom. Ez a gondolatsor pont a pelus le fázisnál akadt meg.

Ugyanis kibontottam a csomagot, Mazsola pedig bájosan mosolyogva egy nem várt mozdulattal, pont a bokafogás és emelés fázisában bő sugárban kiürítette alfeléből mindazt, amit piciny teste már feleslegesnek ítélt meg. Az arcomat még elrántottam. De a köntösöm, lábszáram, a padló, a bútorok, és a padlóról szétfröccsenve megannyi tereptárgy kapott a jóból. Én pedig ekkor valami hihetetlen egy cifrát kanyarintottam el. Amolyan igazi, ízes káromkodás volt.

Valószínűleg a hangerőszabályzóm elromolhatott közben, hiszen Apuci kisvártatva megjelent az ajtóban, álmatag szemekkel nézelődött a csatatérré változott szobán, ahol barna patakocskák csordogáltak, amikor én azonnali döntés elé állítottam. „Takarítasz vagy etetsz, ha már így felébredtél?” Várható módon az etetés mellett szavazott. Én pedig egyetlen röpke órácska alatt ki-, fel- és letakarítottam mindent.

Tehát ez a szülőség tényleg nem olyan nagy faxni. Csak sok improvizációt igényel.

Mindenki, tényleg mindenki megpróbált felkészíteni minket arra, hogy minden lesz az életünkben az első pár hétben, de alvás szinte biztosan nem. Azt azonban nem gondoltuk volna, hogy ennyire nagyon nehéz lesz. Van ugyanis az a szint, amire nem lehet felkészülni. Az első intő jel az volt, mikor egy fazéknyi vizet sikerült elpárologtatnom az edényből, holott a cél csak forralás lett volna. Aztán főztem kávét víz nélkül. Azaz csak próbáltam és elég sok idő kellett hozzá, hogy megértsem, miért is nem csepereg a nedű bele a bögrémbe. A vasalóról is ezekben a napokban derült ki, hogy csak akkor lesz forró, ha bedugom a konnektorba.

Miközben teljesen átlagos háztartási eszközök használatát tanultam újra, az utolsó csapást a patikus mérte rám. Mazsola megszámlálhatatlan receptjét, vitaminját, tápszerét csomagolta és közben a napnál világosabb módon beszélt hozzám. Aztán egyszer csak beütött a teljes filmszakadás.

Láttam, hogy gesztikulál, jár a keze, mozog a szája és a hangját is halottam, de egyszerűen nem értettem amit mond. Amit meg mégis, azt sehogyan sem tudtam beilleszteni a korábban elhangzottakba. Az azért világos volt, hogy lehetetlen, hogy azt említette volna, hogy „brokkolit sajttal”.

Amikor elnézést kérve, anyaságomat és kialvatlanságomat említve ismétlést kértem tőle, szánakozó tekintettel, jól artikuláltan és tagoltan közölte, hogy a „blokk” és a „csak” szó lehetett az, ami nekem kicsit összemosódhatott brokkolivá és sajttá. Mindezek után nem sokkal síró gyermekem szája helyett az egyik kutyánknak toltam be a cumit és sehogy sem értettem, miért néz nagyon bután és mindeközben a sírás miért nem csillapodik. Ezek után megszületett a döntés.

Bárki bármit gondol, akárhogy is ítélkezik, egyszerűen aludni kell, ha másként nem is, legalább váltásban.

Persze nem adtuk könnyen magunkat. Eleinte fantáziáltunk egy dadáról. Egy olyanról, aki hetente egy-két alkalommal este jön, csemeténket megfürdeti, éjjel megeteti, tisztába teszi, elringatja, minden síráshoz, nyekergéshez pattan, reggel pedig, amikor zombi helyett kipihenten és mosolygósan felébredünk, szépen távozik. Kicsit sznobnak ítéltük a megoldást, aztán pedig rá kellett jönnünk, ilyen kicsiket a fenti paraméterek mellett nem vállal senki.

Ekkor jött a B terv. Egyik hétvégén ő alszik, a másikon pedig én. A harmadikat együtt töltjük, aztán kezdődik minden előröl. A barátaink, akikhez aludni kéredzkedtünk be, nem néztek ránk megvetéssel. Ám mert olykor szállodába kényszerültünk, a recepciósok arcán lévő döbbenet sok gondolatot elárult. Egyedül? Két éjszakára hétvégén? Nem kér ébresztést? Nem kér programajánlót? Ki lehet ez és miért jött, amikor ki sem dugja az orrát a szobából, a reggelihez pedig az utolsó pillanatban támolyog elő?

Tudom, tudom! Az ősanyák már fonják nekem a kötelet, hiszen egy szem magzatomat miként is hagyhattam magára alig pár hónaposan?!

Mi a túlélésre gyúrtunk és Mazsola is jobban járt, mert így legalább nem sérültek az érdekei két teljesen leamortizált, ideggyenge szülő mellett. Mellesleg ezek a kisdedek tudnak azért valamit a rabszolgatartó társadalom működéséről. Mi is számtalanszor mondtuk el neki, hogy egy kicsit becsüljön meg minket és legyen egy árnyalatnyit kíméletesebb velünk. Mert akinek csak két főállású rabszolgája van, annak mindig mérlegelnie kell: ha az egyik kidől a sorból, az ugráltatható személyzet teherbírása és létszáma is jelentősen csökken.

Persze a barátok, rokonok és ismerősök fel nem foghatják miért panaszkodunk. Ők a mai napig, ha ellátogatnak hozzánk, azt tapasztalják, hogy mi sopánkodunk, kóválygunk, öntjük magunkba a kávét. De miért is?

Hát ez a gyermek egy csoda, egy kis angyal! És valóban! Mazsola mindenkinek a legjobb énjét mutatja! Gagyog, csacsog, gőgicsél, édesen fülig érő szájjal mosolyog, hatalmas nagy kék szemeivel pedig révetegen szemléli a nagyvilágot. Egy hangja sincsen! Ő sírni? Ugyan! Soha! Mintha mindez csak a mi fantáziánkban létezne.

Aztán amikor a vendég távozik, begörbíti száját, ökölbe szorítja kezét, néhány pillanatig még durcáskodik, aztán előkerül az az arca, amit csak és kizárólag nekünk tartogat. A gyerekorvosnak is meggyőződése, hogy a hiba bennünk van. Oltás közben ugyan nem vigyorog, de amint kihúzzák belőle a tűt máris elhallgat. Igazi kis tündérke. Az persze! Egészen addig, míg haza nem érünk.

“Mellesleg ezek a kisdedek tudnak azért valamit a rabszolgatartó társadalom működéséről.” (forrás: szerző)

Az utóbbi időben egy kis önvizsgálatot tartottam és rá kellett ébrednem, Mazsolával való kapcsolatom leginkább a Stockholm szindrómára emlékeztet.

Ha egy kis külön létre készülök, már előre tudom mennyire fog hiányozni, holott nem csak az alvásomat, de az evésemet és minden más emberi cselekedetemet is ő szabályozza. Aztán pedig boldogan és rohanva térek vissza az én kis „rabtartómhoz”.

Míg alvási lehetőségeket kerestünk, és már mentünk volna akár csűrbe vagy a pajtába is aludni, ha lett volna ilyenünk, hihetetlen piaci rést találtunk. Léteznek már szállodák családosoknak és persze ott van az ellenpélda is, a gyermekmentes hotelek.

Ám a szülőknek való pihenő negyedet még nem építette meg senki! Sehol a világon nincs ilyen szolgáltatás, holott kizárt, hogy ne lenne rá igény.

Az én fantáziámban minden nagyobb város szélére épült ilyen komplexum. Iciri-piciri kis bungalószerű házacskákkal, teljesen puritán berendezéssel, mindenféle tévétől, híradástól, internettől és médiától mentesen. Nem ám holmi pásztorórás helyre gondolok, itt lepedőt gyűrni maximum egyedül lehetne. Mész, fizetsz, alszol, majd továbbállsz. Gondolatban már felszereltem az érmés bedobókat is az ajtóra. Egy óra alvás négyszáz forint. Négy órácskát zavartalanul szunyókálni kétezer forintért a világ legjobb üzlete lehetne a befektetőnek és a pihenni vágyónak is. Könyörgöm, valaki építsen egy ilyet! 

Az alvásról való fantáziálás szerintem minden kisgyerekes szülő fejében megfordul, csak kevesen merik kimondani, pláne megvalósítani. Holott az alvás pont annyira szükséges, mint az evés vagy az ivás, ha nem még jobban! Meggyőződésem, hogy a picik is jobban járnak, ha kipihent és használható felnőttek vannak körülöttük, akik ugyan néhány órára lelépnek időnként, mint a nyúzott, kimerült és türelmetlen non-stop „felügyelőkkel”.

Cikk megnyitása →

Törőcsik Mari: megrágtak és kiköptek

2018. február 22. - 16:00
|
Forrás: NLCafé

A 168 óra járt Törőcsik Mari velemi házában, és hosszas riportot közöltek arról, miként él most a színésznő. Törőcsiket majd egy év után, február elején engedték haza a kórházból. „Úgy érzem magam, mint akit megrágtak és kiköptek. De röhögök rajta, jól vagyok. Sétálok, néha megengedem, hogy meglátogassanak” – mondta a lapnak. 

Törõcsik Mari kétszeres Kossuth-díjas színművész beszél a róla elnevezett ösztöndíj átadási ünnepségén az Uránia Nemzeti Filmszínházban 2016. május 31-én – MTI Fotó: Bruzák Noémi

A 83 éves Törőcsiknél egy Pilinszky-kötet feküdt az asztalon. „Ő volt életem legnagyobb barátja, meg Fejes Endre író – mondta. – Drága Bandim iszonyúan rondán beszélt, káromkodott, engem Csöcsörinek szólított. Pilinszky Jánost is válogatott szavakkal illette, ő meg nyugtatta: beszéljük ezt meg szépen. De hiába. Maár Gyulával sokat röhögtünk azon, ahogy ők ketten beszélgettek. Tudtuk, persze, nagyon szeretik egymást.”

Törõcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén – MTVA Fotó: Zih Zsolt

Törőcsik arról is beszélt, hogy Koltai Lajos és Jordán Tamás is szerepajánlattal keresi, de ő még nem döntött. Úgy tervezi, ha megerősödik, ősszel első útja a Nemzeti Színházba vezet majd.

Cikk megnyitása →

Meghalt Tahi Tóth László

2018. február 22. - 15:55
|
Forrás: nlc

Szomorú hírt tett közzé a Vígszínház: elhunyt Tahi Tóth László. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 74 éves volt. A Vígszínház saját halottjának tekinti.

Tahi Tóth László (1944-2018) MTI / Kallos Bea

A Wikipédia szócikke szerint Tahi Tóth László általános iskolai tanulmányait a XII. kerületi Tanítóképző gyakorlóiskolában, majd a Márvány utcai általános iskolában (1950-1958) végezte. 1958–1962 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanulója volt. 1966-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát és azóta a Vígszínház tagja. Színdarabok mellett számos filmben és tévéjátékban szerepelt. 

2017-ben egy előadás közben rosszul lett, később életmentő agyműtéten esett át. Panaszait egy korábbi stroke okozta. Műtéte után hónapokig lábadozott.

Cikk megnyitása →

Élő rádióadásban szült a műsorvezető

2018. február 22. - 15:45
|
Forrás: MTI/NLCafé

Cassiday Proctornál, a St. Louis-i rádió reggeli műsorának házigazdájánál hétfőn jelentkeztek a szülési fájdalmak. A rádiócsatorna elintézte a kórházzal, hogy élőben közvetíthessék a szülést. A műsorvezetőnő elmondta: mivel a baba két héttel korábban érkezett a vártnál, nagy szerencse volt, hogy meg tudták ragadni a pillanatot a szülés közvetítésére.

Little Jedi.

Cassiday Proctor (@radiocassiday) által megosztott bejegyzés,

„Fantasztikus volt, hogy életem legizgalmasabb napját meg tudtam osztani a hallgatóinkkal” – mesélte később a BBC riporterének, hozzáfűzve, hogy az élőben közvetített szülés tulajdonképpen „csak kicsit nyúlt tovább” azon, amit nap mint nap csinál, amikor életének minden aspektusát megosztja a hallgatókkal.

A 3200 grammos kisfiú, Jameson kedden született meg császármetszéssel. A gyermek nevét a rádió hallgatói szavazták meg még januárban. 

Az édesanya műsorvezetőtársa, Spencer Graves úgy fogalmazott: az élőben közvetített szülés „varázslatos, bensőséges pillanat volt”.

Cassiday Proctor egy ideig nem vezet műsort, anyasági szabadságra ment.

Cikk megnyitása →

Meglepte az autóst, hogy gyalogos van a zebrán

2018. február 22. - 15:30
|
Forrás: police.hu

Súlyosan megsérült az a nő, akit egy berettyóújfalui zebrán gázoltak el még február elején. A 69 éves sofőr február 5-én délelőtt 10 órakor nem vette észre a gyalogost. Az idős férfi elismerte felelősségét. 

A rendőrök most értek a vizsgálat végére, és közúti baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt azt javasolják az ügyészségnek, hogy állítsák bíróság elé a sofőrt – olvasható a rendőrség honlapján.

Cikk megnyitása →

Oldal 3 / 11512345...102030...Utolsó »

Viccek

Kapcsold be a javascriptet a viccdoboz megtekintéséhez.