Friss hírek
2017. november. 22. - 02:47, szerda – Cecília

Cukorbeteg, de az inzulinját nem adták be az intenzíven – történetek a magyar egészségügyből

2017. november 21. - 16:23
|
Forrás: Szarka Nóra

Nem, sajnos a történet közel sem kitalált, hanem nagyon is valóságos, itt történt meg, nálunk, Magyarországon. És még fog is ilyen történni, meg történt is már hasonló biztosan, de ettől még nagyon szomorú. Mert elkerülhető lett volna. Hogy kinek a dolga lett volna ezt megelőzni? Azt gondolom, hogy az orvosé, a kórházé, mint ahogy a felelősség is az övék.

„A családunk nagyon régi és jó barátja cukorbeteg, sok éve inzulinozza magát. A közelmúltban megállapították, hogy a szívének is baja van, szívbillentyűt kell cserélni, erre a műtétre pedig a lakhelyétől viszonylag távol kerül majd sor. Eddig rendben is van a dolog, bár egy szívműtétet senki nem fogad dalolva, de a házaspár meghányta-vetette otthon a dolgot és abban maradtak, hogy legyen. Azt mondták nekik, hogy a műtét előtt egy nappal jön a férfiért egy autó hajnalban, elszállítja a kórházba, a műtét pedig másnap lesz. Így aztán jó korán felkeltek, a férj reggelizett – hiszen cukorbeteg –, aztán beült a mentőbe, és elindult a távoli kórházba. Abban állapodtak meg, hogy a felesége este hívja, másnap pedig ő maga is utazik, és a műtét előtt még találkoznak. Végül semmi nem így történt.

A feleség kapott egy telefont délben, hogy most tolták be a műtőbe a férjét, mert megürült egy hely, és majd másnap érdeklődjön. Hiába kérdezte döbbenten, hogy hogyan és miért, hiszen másnapról volt szó, és hogy a férje reggelizett, nem altathatják, mindez mit sem számított, megszakadt a vonal. Másnap a feleség hajnali fél ötkor felszállt a távolsági buszra, és fél nyolckor már ott ácsorgott a vidéki  kórház intenzív osztályán. Hiába ment azonban, a férjéhez nem engedték be, a műtét ugyan sikerült, de olyan nyugtalan volt, hogy visszaaltatták, nem látogatható – tájékoztatták a feleséget.

Másnap szintén nem akarták beengedni a férjéhez, de akkor nem fordult ki a kapun szó nélkül, hanem addig mondta, hogy látni akarja a férjét, amíg beengedték hozzá. A férfi valóban aludt, de a felesége legalább ekkor tudott végre orvossal is beszélni, aki megnyugtatta, hogy minden oké, ne aggódjon, holnap felkeltik. Másnap azonban hiába keltegették, úgy tűnt, kómába esett. Ez volt a negyedik nap, amikor a felesége már nem beszélt vele, és ekkor kérdezte meg az orvost, hogy vajon beadták-e neki az inzulinját az elmúlt napokban, hiszen súlyos cukorbeteg. Nagy és döbbent csend fogadta a kérdést, láthatóan senkinek nem volt tudomása arról, hogy a páciens cukorbeteg. Valószínűleg  azért, mert meg sem kérdezték erről, hiszen a megérkezése után azonnal ment a műtőbe. Vagy, ki tudja mi történt pontosan, hiszen azt csak ő tudná elmondani, de vele nem nagyon lehet beszélni. Egyébként azóta sem. Mikor végre magához tért, napokkal később,  akkor is nagyon zavart volt, és ez fikarcnyit sem változott.”

Műtét előtt a betegeket ki szokták kérdezni arról, milyen betegségeik vannak, és milyen gyógyszereket szednek

Nem dolgunk megítélni azt, hogy ki hibázott, de az szinte biztos, hogy egy kapkodásban előkészített betegnél elsikkadhatnak dolgok. Hogy a felesége miért nem szólt? Fel sem merült benne, hogy a legfontosabb gyógyszeréről, betegségeiről nem faggatták ki a férjét, elvégre az lehetetlen…Vagy mégis lehetséges?

A hagyományos eljárás az az, hogy a műtétek előtt vizsgálatokon kell részt venni, és minden gyógyszerről, betegségről, allergiáról, korábbi műtétről ki kell kérdezni a beteget. Egy mélyaltatásos műtétnél az aneszteziológus jóváhagyása nélkül nem is kerülhet műtőbe a beteg. A beavatkozás előtt mindenkinek alá kell írnia egy sok kérdésből álló ívet, hogy megfelelően tájékoztatták a műtét kockázatáról, részt vett a vizsgálatokon, és beleegyezik az eljárásba.

„A nagyapámnak szürkehályog-műtétje volt, ez egy abszolút rutineljárás, hamar megvan, nem is fáj jobb esetben, ilyenkor egy műlencsét raknak be. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a leszedálás után tök véletlenül derült ki – talán egy nővér megkérdezte az utolsó pillanatban –, hogy nagyapámnak volt korábban lézeres látásjavító műtéte. Jaj, hát miért nem mondta korábban? – kérdezték tőle, majd megműtötték, de elképesztő fájdalmai voltak közben. (Másik ismerősünket is nemrég műtötték, neki egyáltalán nem fájt egyik pont ugyanilyen műtéte sem.) Nagyapám többször volt előtte a szemorvosánál, akinek egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, hogy volt-e korábban másik szemműtétje, és a műtét után még le is tolta a nagyapámat, miért nem mondta, szép kis lelkiismeret-furdalást keltve benne. A családnak kellett mondania, hogy ne magát hibáztassa, az orvos és a nővérek dolga lett volna rendesen kikérdezni.  Azért akadtam ki pláne, mert a szemorvos simán zsebre tette a hálapénzt is már előre, de megkérdezni, hogy mi az előtörténete a leendő műtöttjének, már nem jutott eszébe… Egyébként,  amikor a másik szemét műtötték annak a tudatában, hogy volt már előtte lézeres szemműtétje, nem volt fájdalmas, mint az előző beavatkozás.”

Cikk megnyitása →

Hány éves a lelked? Izgalmas dolgot tudhatsz meg magadról

2017. november 21. - 16:22
|
Forrás: Kari Szilvia

Az élet egy utazás vagy egy iskola, ahol számtalan izgalmas ismeretet szerezhetsz. Elkövethetsz hibákat, amelyeket aztán ki is javíthatsz. Különféle felismeréseket tehetsz, de az is lehet, olyan életet élsz, amikor a lelki fejlődés nem különösebben foglalkoztat. Gondolkoztál már azon, mennyi idős lehet a lelked valójában? Mennyi előző élet tapasztalatát gyűjthetted be? Mennyi és milyen tapasztalatokkal rendelkezel? Igyekszünk válaszolni a kérdésekre.

Ezt jelenti a lelked életkora

Ha elfogadod a tézist, amely szerint nem csupán egyetlen életet élsz, hanem a lelked a fizikai halált követően tovább él, majd újabb és újabb testeket ölt, akkor el tudod fogadni, hogy a tapasztalatokkal együtt folyamatosan gyarapodik lelked életkora is. Természetesen minél többször reinkarnálódott a lelked, annál öregebb szellemnek számítasz. Sokan vannak közöttünk, akik babakorúak még lelkileg, de olyanok is, akik már szinte aggastyánok. Hogy a lelked mennyi idős, teljes mértékben független a jelenlegi életkorodtól, azt a korábbi reinkarnációk száma határozza meg. Aki még alig született újjá, babakorú, aki viszont több száz vagy akár több ezer élet tapasztalatával érkezett a mostani életébe, nagyon öreg léleknek számít. Hogy érthetőbb legyen, a lélek korát az emberi korcsoportokra vetítve szemléltetjük.

5 lélekéletkor létezik

  1. Csecsemő lélek
  2. Kisgyermek lélek
  3. Fiatal lélek
  4. Érett lélek
  5. Öreg lélek

Vajon mennyi idős a te lelked, melyik csoport tulajdonságait érzed magadra a leginkább érvényesnek?

lélek életkor előző életek

A legfiatalabb lelkek emberi viszonylatban csecsemőknek számítanak

1. Csecsemő lélek

  • A legfontosabb irány: az élni akarás
  • Tanulandó lecke: az önálló élethez szükséges alapvető ismeretek; túlélés; a halandóság elfogadása; a fizikai állapot
  • A lélek életkora emberi viszonylatban: 0–4 éves
  • Személyiségvonások: lelki éretlenség; vadság; játékosság; ingerlékenység; naivság; óvatlanság; gyerekes viselkedés; társaságfüggő, vadászó típus

Az újszülött lélekkel rendelkező emberek általában nem különösebben foglalkoznak másokkal, gyerekesnek, ártatlannak tűnnek. Nagyon egyszerűen tekintenek a világra, nem bonyolítják túl a dolgaikat. Nehezen alkalmazkodnak, nehezen illeszkednek be különböző társaságokba, jobban érzik magukat a családjuk és a közeli ismerősök körében.

lélek életkor előző életek reinkarnáció

A gyermeki lelkek kötelességtudóak

2. Gyermek lélek

  • A legfontosabb irány: a valakihez tartozás érzése
  • Tanulandó lecke: a társas viszonyok, az emberi kapcsolatok és szerepek elsajátítása
  • A lélek életkora emberi viszonylatban: 4–13 éves
  • Személyiségvonások: engedékeny típus; fegyelmezett; kötelességtudó; birtokló

A gyermek lélekkel rendelkező emberek általában keresik a helyüket a világban, szeretnék megtalálni a rendet a káoszban. Tiszta lelkűek, tartózkodóak, illemtudóak, nagyon konzervatívak, sokan közöttük istenhívők, a szabályokat követik. Alkalmazkodnak a körülöttük élőkhöz, a társadalmi és szociális elvárásokhoz.

lélek életkor reinkarnáció

A fiatal lelkűek önállóak és független típusok

3. Fiatal lélek

  • A legfontosabb irány: a függetlenség
  • Tanulandó lecke: szabad akarat, személyes fejlődés és siker
  • A lélek életkora emberi viszonylatban: 13–29 éves
  • Személyiségvonások: céltudatosság; versenyszellem; az anyagi gyarapodás igénye; vállalkozószellem; szabadság; egyéniség; önállóság; énkifejezés

A fiatal lelket tinédzser léleknek is nevezik, ők azok, akik óriási magasságokat és célokat tűznek maguk elé. Függetlenek, szabadok, intenzív társasági életet élnek, a meggazdagodás vágya hajtja őket. A fiatal életkorba lépett lelkek már felvállalják a felelősséget, ugyanakkor fáradhatatlanul dolgoznak a sikerért, a céljaik megvalósításáért.

lélek életkor reinkarnáció

Az érett lélekkel született emberek erős vágyat éreznek a harmóniára

4.  Érett lélek

  • A legfontosabb irány: a harmónia érzése
  • Tanulandó lecke: empátia, lelki stabilitás, önmagára ébredés, kapcsolatok
  • A lélek életkora emberi viszonylatban: 29–55 éves
  • Személyiségvonások: érzékenység; kíváncsiskodó típus; ideges természet; erős diplomáciai érzék; befelé tekintő; egyenlőségre törekvő; együttműködő

Az érett lélek keresi a harmóniát és a lelki békét nemcsak önmagában, de a környezetében is. Idegeskedő, sokszor feszült, ugyanakkor gondoskodó típusúak a felnőtt lélekkel rendelkező emberek. Hajlamosak lehetnek az életüket túlbonyolítani az egyszerűség helyett. Nagyvonalúak, és rendkívül fontosak a kapcsolataik. Számukra az élet már nem a túlélésről vagy az egyes szerepek elsajátításáról szól, hanem hogy megértsék magát az életet, illetve empátiát gyakoroljanak.

lelki életkor

Az öreg lelkek végigjárták az előző négy életkort

5.  Öreg lélek

  • A legfontosabb irány: a spirituális beteljesülés
  • Tanulandó lecke: a spirituális ébredés, a bölcsesség felismerése, az önállóság és a függetlenség
  • A lélek életkora emberi viszonylatban: 56+
  • Személyiségvonások: az egyedüllét, az elvonulás igénye; a lelki fejlődés; empatikus kisugárzás; emberszeretet; életuntság

Az öreg lélekkel rendelkező emberek számtalan reinkarnációs ciklust éltek meg. Már végigjárták az előző négy lelki életkort, tapasztalatokat gyűjtöttek, alaposan kiismerték az emberi kapcsolatokat, és a világról is széles ismeretekkel rendelkeznek. Sokuk számára az élet már inkább unalmas, mint izgalmakat keltő. Szívesen és gyakran meditálnak, relaxálnak, jógáznak, egyfajta bölcsesség és nyugalom sugárzik a lényükből. Az önmegvalósítás, az önismeret elsajátítása érdekli őket a leginkább.

(via mystical raven)

Cikk megnyitása →

Nem adta fel! Többéves próbálkozás után talált állást a Down-szindrómás nő

2017. november 21. - 16:08
|
Forrás: NLCafé

Az, hogy feladja, hogy lemondjon az álmáról, hogy saját munkája és fizetése legyen, sosem volt opció Julia számára” – mondja a fiatal nő édesanyja, majd hozzáteszi, Julia annak ellenére kitartóan kereste a neki való állást, hogy Down-szindrómája miatt sok helyről elutasították. 

Szerencsére nem törte őt le a dolog, és tovább próbálkozott.” A pillanatot, mikor kiderült, hogy a hosszas keresgélés után végre állást kapott, családja videón is megörökítette. A rövidke felvételen jól látszik, hogy Julia először szóhoz sem jut a meglepetéstől, miután újdonsült munkahelyéről értesítik, hogy december elsejével várják őt.

A Down-szindrómás fiatal később is csak keresi a szavakat, így édesanyja az, aki a fülébe súgja, mit válaszoljon beszélgetőpartnere kérdéseire. Érdemes megnézni a fiatal lány örömét, szívmelengető:

Cikk megnyitása →

„Igen, én is vertem a gyerekeimet, amikor elfogyott a türelmem” – egy nem tökéletes anya vallomása

2017. november 21. - 16:00
|
Forrás: Szentes Adél

Ne ítélkezz!

Időről időre bemutatunk olyan történeteket, az NLCafén, melynek szereplői olyan emberek, akik felett a többség hajlamos gondolkodás nélkül, indulatból, azonnal ítéletet mondani. Mielőtt azonban pálcát törnénk valaki felett, érdemes az ő nézőpontjából is megvizsgálni a dolgokat, a felszínes igazságok keresése helyett a dolgok mélyére tekinteni. Erre törekszünk mi is, és erre próbálunk ösztönözni mindenkit.

 

„Apám kisbaba volt, mikor a nagyapám meghalt. Hogy a családot eltartsa, nagymamám dolgozott, így a gyerekeit kiadta ismerőshöz vagy a gyermektelen húgához. Ahogy hallottam, a családja érzelemmentes, személyes tragédiákkal terhelt volt. Apámnak 17 éves korától a sereg volt az élete, katonatiszt lett, így ott tanulta meg az emberi kapcsolatokat is. Anyu sem sokkal jobb családból jött: édesanyja cselédként dolgozott, hogy a dédszüleimnek legyen jövedelmük. A nagyapám pedig gyári munkás, akinek a családjáról nem tudok semmit. A lényeget viszont igen:

az érzelmek itt sem játszottak szerepet.

A kisgyermekkoromra egyszerűen nem emlékszem, pedig már pszichológus segítségét is kértem ebben. Semmi melegség nincs a későbbi emlékeimben sem. Akkoriban még szülés után hamar visszamentek dolgozni a nők, így engem bölcsibe, a hétvégén apu édesanyjához raktak, a szüleim pedig csak »kapcsolatot tartottak«. Végül is fiatalok voltak, éltek.

Úgy kétéves lehettem, mikor elköltöztünk Pestről, mert aput vidékre helyezték. Aztán 6,5 éves koromban költöztünk vissza – és ekkortól már vannak emlékeim. Nem sok, de van.

A szobánkban játék szinte nem is volt. Egy porcelánbabám volt csak, de nem tudtam, mit kezdjek vele, nem tudtam játszani.

Nálunk az esti rutin a vacsorakészítésből és a vacsora közbeni kikérdezésből állt – mit csináltál az iskolában, mi a lecke, kész van? –, majd fekvés-alvás. Szombat munkanap volt, csak a vasárnap volt szabad, akkor viszont anyám a háztartással volt elfoglalva. Nekünk is dolgunk volt: a gyerek üljön a konyhában, és csinálja a leckéjét. Kész van? Nem baj, vegyen elő egy másik könyvet, tanulni mindig van mit.

Lemenni játszani egyedül nem lehetett, játszótér meg nem volt, így be voltunk zárva a lakásba. Időnként elmentünk az anyai nagyszülőkhöz ebédelni, haptákban ülni, udvariasan válaszolni, milyen jegyeim vannak. Az apai nagymamához nem jártunk, mert ott lakott apu bátyja is, és anyu utálta őket.

Esélyem sem volt normális kapcsolatokat építeni, vagy megtanulni, hogyan kell keresni, netán közeledni valakihez.

Otthon a »nagyobb« vétségekért rendszeresen vertek, apám a nadrágszíjával ütötte a meztelen fenekemet.

Két eset maradt meg igazán az emlékezetemben, az egyik az volt, mikor harmadikosként intőt kaptam órai beszélgetésért, és nem mertem otthon aláíratni. Emiatt kaptam még egyet, és hogy ez biztosan eljusson a szüleimhez, egy osztálytársammal küldték haza az ellenőrzőm. Először anyu verte sárkefével a fejem, úgy, hogy a fal adta a másikat, utána apám jött a nadrágszíjjal. A másik eset akkor történt, mikor apai unokatestvérem megnősült, és vettem a bátorságot, hogy meghívtam magunkhoz – de ugye, őket utálta anyám. Először kiabálás volt: hogy merted, azonnal mondd le! Mikor lemondtam azzal, hogy anyu nem szeretné, ha jönnétek, kaptam a verést szíjjal.

Aztán 12 évesen kinyitottam a gázcsapot egy kémiakettes miatt.

Mikor rosszul lettem, felhívtam anyut, hogy mit csináljak. Aznap kedves volt, elkísérhettem a kozmetikushoz, és nézhettem kezelés közben. Ő pedig megnyugtatta magát, hogy csak a kémiakettes volt az oka az öngyilkossági kísérletemnek.

Kamaszként sem változott semmi, de már volt saját szobám, ahova behúzódhattam. Emlékszem, rengeteget aludtam. Később csatlakoztam egy ifjúsági mozgalomhoz, így legalább időnként elmehettem otthonról. Ilyenkor viszont a helyemet nem találtam a társaim között. Azt tudtam, hogy az érettségi után nem akarok otthon maradni, így a továbbtanulás részemről szóba sem kerülhetett. Bár anyuék és az osztályfőnököm nagyon akarták…

Érettségi után fél évvel találkoztam Jánossal, és össze akartunk költözni. Ez azt jelentette volna, hogy anyáméknál lakunk – így inkább

összeházasodtunk, jóformán gyerekfejjel.

Már akkor nagyon akartam gyereket. A nászutunkon kaptam Jánostól egy üveggólyát, a szájában egy babával. Azt mondta, elégedjek meg azzal egyelőre. Vettünk egy telket, és épp elkezdtünk építkezni, amikor teherbe estem Annával. Nem terveztük még, de nagyon örültünk neki. Így viszont vissza kellett költözni anyámékhoz.

Az építkezés lassan haladt, János dolgozott, Anna beteg volt, otthon kellett maradnom gyesen. Egy 8 négyzetméteres szobában laktunk hárman, ott zajlott az egész életünk. Az öcsém lakott a lakás másik kis szobájában, anyuék pedig a nagyban. Ha otthon voltak, a gyereknek csöndben kellett maradnia, hogy tudjanak pihenni. A konyhába is alig mehettem ki, mondván: majd a saját konyhádban kísérletezz!

Anna két és fél éves volt, mikor külföldre költöztünk hármasban. Hiába volt kicsi lány, már akkor a fejemhez vágta, hogy »nem szeretlek«. Elképzelhetetlen fájdalom volt, amit akkor éreztem, tüskeként maradt meg bennem. Honnan tudtam volna, mit kell csinálni, és hogyan?

Bár a nyelvet Anna nem ismerte, ősszel már óvodába járt, és sokat volt beteg. Nem tudtam igazán szórakoztatni, unatkozott, nem fogadott szót. Aztán megszületett Gergő is, de János hét közben még mindig nem volt otthon. Hétvégén pedig focizni mentek az urak, és János pihenni akart, nem velünk programozni. Így a gyerekek rám maradtak.

A gyerek pedig sokszor nyűgős, semmi sem jó, ha nem az van, amit akar…

Igen, vertem én is a gyerekeimet, amikor elfogyott a türelmem.

Gergő szerint fakanállal is. Annát egyszer úgy vágtam pofon, hogy elcsúszott, a kezében lévő üvegtálka pedig összetört. Még most is látszik a helye, mutatja is időnként. Nem vagyok rá büszke.

De a legnagyobb fájdalmam, hogy nem tudtam leülni velük játszani, nem tudtam őket sem megtanítani játszani – és ez sajnos még az unokáimnál is így van. Most sem tudok mit kezdeni a gyerek-játék-unalom háromszögben. Nem tudok szerepjátékot játszani, nem tudom azt mondani: képzeld el…, játsszuk azt, hogy… Nincs fantáziám hozzá.

Amikor hazaköltöztünk, munkába kellett állnom, miközben János egy ideig még ingázott a két ország között, majd megszűnt a munkahelye. Akkor már a saját házunkban laktunk, a mókuskerék miatt viszont nem volt sok időm a srácokra – reggel hétre jártam dolgozni, egyedül intéztem mindent, és hat előtt nem értünk haza. Aztán a gyerekek is bevonultak a szobáikba, és a házasságunk is megromlott.

Amikor Annát vártam, nem tudtam, mit kell majd csinálnom, de azt tudtam, nem úgy akarom nevelni, ahogy engem neveltek.

Szeretni akartam a gyerekeimet, mert engem soha senki nem szeretett.

Jánostól sem éreztem ilyet. Sajnos Anna kétéves kori elszólása a lelkembe gázolt, így Gergő lett a kedvenc, neki többet engedtem. Mégis problémás gyerek lett, a játékait folyamatosan darabokra törte, mintha azon töltötte volna ki a dühét. Soha nem tudtam belőle kiszedni, miért. Nem tudtam beszélgetni sem a gyerekeimmel, pedig nagyon hiányzott. Ma mindketten meg vannak győződve róla, hogy a másikat kényeztettem el.

Gergővel most megvagyunk, összejárunk, de már látom nála azokat a hibákat, amiket én elkövettem. Persze nem engedi, hogy felhívjam erre a figyelmét, mert én nem voltam jó anyja. Az unokáim szeretnek, ám a fiam kijelentette: ha történik velük valami, akkor a gyerekeket egy barátjára bízza. Pedig elfogadta a bocsánatkérésemet.

Annától utoljára azt kaptam meg, hogy ő családi erőszak áldozata volt gyerekkorában, mert én állandóan vertem. Ami nem igaz, mert csak időnként fordult ilyen elő – de ő így emlékszik. Nem találja a helyét, és eldöntötte, nem lesz gyereke, hogy a családi »átkot« ne vigye tovább. Azt elismeri, hogy a hátterem és az életem szar volt, és azt adtam tovább, de hibás vagyok, hogy így történt, és emiatt nem tud továbblépni.

A mai eszemmel tudom, hol hibáztam

Akkoriban viszont sem időm, sem kellő információm nem volt. Azóta sokat olvastam a témában. Tanítani kellene az iskolában az érzelmi nevelést, hogy hogyan kell egy kisgyerekkel játszani, mire kell odafigyelni a fejlődése során, hogyan kell társas kapcsolatokat építeni. Így az utánunk következőknek már könnyebb lehetne.”

Cikk megnyitása →

Köllő Babett lenyűgözte a férjét

2017. november 21. - 15:45
|
Forrás: NLCafé

A Feleségek luxuskivitelben első adásában elhangzott, hogy Köllő Babett szeretné, ha egy ország megismerné a nevét, mert színészként szerinte azok kapnak több lehetőséget a színházakban, filmekben, akiket a nézők már ismernek. Hát, most jó úton halad, mert a VIASAT3 sorozata óta népszerű lett, olyannyira, hogy például az RTL Klub kölcsönkérte a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorába

Hamupipőke másképpen

Az ismert Hamupipőke-történet ezúttal az ExperiDance saját felfogásában, tánc- és mesemusicalként kel életre. Az alkotók visszalépnek az eredeti történethez, kiegészítve az együttesre jellemző színpadi különlegességekkel, rendkívüli látványelemekkel. Történetükben a saját otthonában cselédként tartott lánynak a könyveiből varázslattal életre kelő legkülönfélébb mesefigurák az egyetlen vigaszai. Ők segítenek megtalálni Hamupipőkének a méltó életet és boldogságát.

„Élvezem a műsorokat, különben nem vállalnám, de a színház most is a legnagyobb szerelmem” – mesélte Köllő Babett, aki nemrég debütált a Cinderella című musicalben, és talán arra a legbüszkébb, hogy a férje csak dicsérte. 

„András véleményére nagyon adok, és izgultam, hogy mit szól majd. Az előadás első szünetében, ahogy lement a függöny, már hívtam is, hogy milyen voltam. Nagyon izgultam, mit mond, ő pedig nyugtatott, hogy nagyon rendben van a hang is és a prózai részek is.”

A színésznő remélte, hogy a Feleségek luxuskivitelben után magabiztosabb lesz, de ahogy mondja, még most is folyton kétkedik magában. Pedig rengeteg pozitív visszajelzést kapott az elmúlt időszakban. Amit a férje dicsérete mellett nagyra értékel, az a lánya, Milla ölelése, miután a Cinderella végén odament hozzá.

„A Cinderellában a boszorkányt és a Tündérkeresztanyát is én alakítottam most, Milla pedig minden dalt kívülről tud, mert ott volt velem, amikor otthon gyakoroltam. Láttam, ahogyan a színpad mellett ott énekelt velem az előadás alatt. Amúgy ő jobban szeret boszorkánynak, mint Tündérkeresztanyának, és az előadást tátott szájjal nézte. Csak egyszer félt, a halott lelkek táncánál, akkor elbújt.”

Köllő Babett Fésűs Nellyvel és Koós Rékával osztozik a szerepen, és mindannyian kicsit másképpen hozzák a figurát: Nelly viccesebben, Réka rockosabban, Babett pedig lágyabban. Az EDDA zenésze, Gömöry Zsolt szerezte a zenét, Pozsgai Zsolt pedig író és társrendező. Az első előadása után telefonnal készült néhány kép a színésznőről, ezt megnézheted a galériánkban. 

Köllő Babett a Cinderellában boszorkányként és Tündérkeresztanyaként:

 

 

 

Cikk megnyitása →

Meghalt Stadler József

2017. november 21. - 15:28
|
Forrás: NLCafé

Hatvanhat éves korában elhunyt Stadler József – írja az Index. Az akasztói vállalkozó két héttel ezelőtt saját könyvének dedikálása közben megszédült, és leesett a székről.

Kiderült, hogy agyvérzést kapott, a dunaújvárosi kórházba került, ahol napokig próbálták stabilizálni az állapotát az intenzív osztályon. Pár napja már papot hívtak hozzá, aki feladta neki az utolsó kenetet, de családja és barátai bíztak felépülésében.

Stadler József halálhírét a Lokálnak megerősítette Balázs László Tibor, a vállalkozó ügyvédje is.

Cikk megnyitása →

Megérkezett az első hó a Normafára

2017. november 21. - 15:05
|
Forrás: NLCafé

Néhány napja az ország több pontján esett a hó, aztán a Kékesen és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is havazott. Most a fővárost is elérte a havazás, legalábbis a Normafán már fehérbe öltöztek a fák.

Cikk megnyitása →

Nyolc nő vádolja szexuális zaklatással a legendás műsorvezetőt

2017. november 21. - 14:45
|
Forrás: Kránicz Bence

A történtek idején 21 és 37 év közötti nők a Washington Postnak arról számoltak be, hogy a most 75 éves Rose akaratuk ellenére szexuálisan közeledett hozzájuk, telefonon zaklatta őket, meztelenül jelent meg előttük, mellüket, feneküket, nemi szervüket fogdosta. Az első kitálalót az 1990-es éves elején zaklatta Rose, a legutóbb eset pedig 2011-ben történt. A nők mind Rose show-műsorában dolgoztak vagy szerettek volna dolgozni.

Charlie Rose 2016 októberében (fotó: AFP / Bryan Bedder)

Charlie Rose 2016 októberében (fotó: AFP / Bryan Bedder)

Charlie Rose a CBS televízió reggeli műsorának és vasárnaponként jelentkező 60 minutes című magazinjának egyik vezetője, talkshow-ja fut a PBS közszolgálati televízióban, és dolgozik a Bloomberg hírügynökség televíziójának is. A Washington Post információi után mindhárom médiumnál felfüggesztették műsorainak gyártását és sugárzását.

Charlie Rose interjúja Louis C. K.-jel. Most mindkettejüket szexuális zaklatással vádolják.

Nagyon nagy zavarban vagyok” – fogalmazott a veterán újságíró hétfő este kiadott közleményében. A zaklatások közül némelyiket elismerte. „Időnként érzéketlenül viselkedtem, és ezért vállalom a felelősséget, de nem gondolom, hogy valamennyi vád helytálló” – olvasható Rose közleményében.

A PBS televízió hétfő este közleményt adott ki, amelyben megdöbbenésüknek adtak hangot, és bejelentették, hogy azonnali hatállyal beszüntetik a Charlie Rose című beszélgetős műsor sugárzását. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett közzé a CBS televízió is. 

Hétfőn a New York Times is felfüggesztette tisztségéből fehér házi tudósítóját, Glenn Thrusht, akit a Vox hírportálon közölt riportban szintén szexuális zaklatással vádoltak meg.

Cikk megnyitása →

Nagy lábon élek, de nem úgy, ahogy gondolod

2017. november 21. - 14:40
|
Forrás: A.D.

Ha még nem, akkor elmondom az első pár zsigeri reakciót, amit akkor kapok, amikor boltokba belépve, félve felteszem kérdést, tudniillik, hogy esetleg, netán, merő véletlenségből nem lapulna-e egy ekkora darab BÁRMELYIK modellből a raktár legalján. Először a rövid válasz:

Most pedig a már említett mondatok, amelyeket a szokatlan szám szokott kiváltani az eladókból:

Hú, hát akkor te biztos nem borulsz fel a nagy szélben!

Hát, csónakot nem tartunk, megnézem, de ne számíts semmi jóra.

46-os a legnagyobb méretünk, az jó lesz?

(szavak nélkül, elkerekedett szemmel nézés esetleg konkrét arconröhögés)

Ez utóbbi a legrosszabb, legutóbb, ha jól számolom körülbelül három alkalommal tapasztaltam meg ezt, miközben egyre feszültebben jártam cipőboltról cipőboltra. Az elején még én is röhögtem, hiszen ha már nem tudok úgy cipőt venni, hogy csak úgy hányaveti módon bemegyek a boltba, rábökök tetszőleges modellre, felpróbálom, fizetek, vélátás, akkor legalább röhögni tudjak magamon, nem igaz? Aztán a sokadik lesajnáló fejrázás után már elkezdi rosszul érezni magát az ember, a végére pedig már eljut oda, hogy nagyjából tök mindegy, adjatok két, méretben jó kartondobozt, majd rajzolok rá márkajelzést.

Ha nagy a lábad, azza főzöl, amit kapsz (Fotó: Tumblr)

De miért nem…?

Ott vannak még az ismerősök, akik a lábméretemet megismerve azonnal produkálják az összes fenti reakciót, majd – eszem a szívüket – jönnek a tanácsaikkal. Az alábbiakat, ha lehet, ne nagyon mondd olyannak, akit a megszokottnál nagyobb (vagy kisebb) lábmérettel áldott (bár inkább vert) meg a sors.

De miért nem rendelsz netről?

A cipő az már csak olyan dolog, amit az ember szeret felpróbálni, mielőtt fizetne érte. Szorít-e valahol, kényelmes, jól tartja a lábat, ilyen apróságok. Abba most bele sem megyek, hogy hogy néz ki az adott lábbeli, hiszen ha a rendelkezésre álló készlet 99 százalékát (nem túlzok) kivesszük a lehetőségek közül, hirtelen nagyon közömbössé válik az ember a dizájnnal szemben, csak legyen végre valami, amit felhúzhat a lábára.

Mindegy, csak a méret legyen jó!

Szóval egyrészt netről rendelni zsákbamacska, mi van, ha megérkezik, felpróbálom és kiderül, hogy méretben jó, csak épp szorít, kényelmetlen, vagy valami más, hasonló jellegű gond van vele? Persze, ott a garancia meg ilyenek, de akkor ugye az embernek vissza kell küldenie, rendelni egy másikat és reménykedni, hátha az jó lesz. Ha egyáltalán megérkezik, hiszen, mint tudjuk, a Magyar Posta legfeljebb annyira megbízható, mintha egy kitömött postagalamb gondjaira bíznánk a csomagot. Ja, és ugye mindezt kétszer oda-vissza, ha nem volt jó az elsőnek kiválasztott modell.

De miért nem mész el a nagy-, (vagy kis-)lábúak boltjába?

Azt hiszitek, kedves átlagos lábméretű barátaim, hogy az ilyen boltok pont olyanok, mint a plázák csillogó cipő-szentélyei, ahol hosszú métereken át sorjáznak a legújabb kollekció darabjai, szigorúan óriási (vagy gyűszűnyi) lábbelik, ugye? Hát nem! Mivel kis-, és nagylábú sorstársaimmal együtt sem vagyunk túl sokan, az efféle szaküzleteknek egyszerűen nem éri meg ugyanolyan széles választékot tartani.

Az “óriásboltokban” sem vár cipőkánaán (Fotó: Tumblr)

De persze, mit finnyáskodom itt, hát legalább örülnék, hogy van egy bolt, ahol üzembiztosan kapok cipőt, nem igaz? Nos, ezen a ponton el kell árulnom, hogy a 47,5 a cipőméretek kakukktojása. Ahhoz túl nagy, hogy a normál boltok rendszeresen tartsanak belőle, az úgynevezett óriásboltokban viszont épp ennek ellenkezője a probléma. Amikor utoljára ilyen helyen próbálkoztam, a következő válasszal voltam kénytelen beérni:

hú, várjál, nem tudom, hogy tartunk-e olyan kicsit. Bocs, de 49-es a legkisebb.

De miért nem csináltatsz magadnak?

Egyrészt, mert ez sem ilyen egyszerű, több, ilyesmivel foglalkozó vállalkozásnál is megáll a tudomány a 45-46-os régióban. Másrészt a kézzel készült cipők árfekvése nem egészen olyan, mint az olcsó tömegdaraboké. Tudom, persze, a kézzel gyártott darabokban „van anyag”, meg „az cipő lesz X év múlva is”, de van olyan, hogy épp nincs felesleges 40-50-60 ezer forintja az embernek, amikor egy pár mászkálós csukára lenne szüksége. A harmadik pedig, hogy a kézzel gyártott cipők rendszerint alkalmi, öltönyhöz vagy hasonló ruházathoz passzoló stílusban készülnek. Ezzel sincs semmi baj, de a hétköznapokban nem mindig akar az ember tőzsdebohócnak öltözni. Illetve ott vannak az olyan dolgok, mint a túrázás vagy teszem azt a sport – megnézném a sokat látott cipészmesterek arcát, ha mondjuk kosaras cipőt vagy túrabakancsot akarna velük csináltatni bárki.

A kézzel készült cipőkből sem feltétlenül van megfelelő méret (Fotó: Tumblr)

De miért nem hozatsz az X/Y/Z márkával?

Tőlünk nyugatabbra – értsd: Hegyeshalom után az első osztrák falu első cipőboltjában – teljesen természetesen teszik fel a kérdést, ha kiderül, hogy a kedves vevő által választott modellből épp nincs megfelelő méret: „két nap múlvára tudjuk megrendelni, az még megfelel?”. Aki ugyanez iránt érdeklődne Magyarországon, annak általában lesajnáló homlokráncolás lesz a jussa: „hát, ezt a forgalmazó intézi, de ő csak modellváltáskor hozza az új szállítmányt és nem, nem tudsz előre szólni, hogy hozzon ebből vagy abból még egy párral”. Ez egy viszonylag jellemző válasz és akkor még udvariasak voltak. Van ahol egy sima, faarcú „nem”-mel letudják a dolgot. Innen üzenem az összes cipőmárkának: annak leszek a törzsvásárlója, aki az elsők között megoldja ezt a problémát.

Mindezek mellé társul, hogy mivel lábméretemet tekintve kihívásokkal küzdök, ezért nem hordhatok csak úgy tetszőleges ruházatot sem. Ez pedig abból fakad, hogy a cipőm határozza meg a többi ruhámat is, mivel elég hülyén nézne ki, ha mondjuk a nagy nehezen horogra akadt, méretben is megfelelő deszkáscipőhöz az előbbi példánál maradva öltönynadrágot húznék. Márpedig, ebben a szerencsétlen méretben jellemzően egy-két stílus marad: főleg az enyhén bumfordi gördeszkás, vagy a hip-hop videóból szökött csiricsáré kosaras, esetleg futócipők. Felejtsd el a sportosan elegáns smart casualt, a kényelmes, de robusztus városi bakancsot és a többit, azzal főzöl, amid van.

Persze, tudom, ez legyen a legnagyobb problémám, de mégis, a legutóbbi élményeim hatására kénytelen voltam mindezt kiadni magamból. Legyetek tekintettel kis-, és nagylábú ismerőseitekre és a fenti kérdéseket ne tegyétek fel nekik, ha megtudjátok, hogy mekkora anyahajót/gyűszűt hordanak. Köszönöm, hogy elmondhattam.

Cikk megnyitása →

Elégedetlen utas: jó, hogy fűtenek a buszokon, de miért van elviselhetetlenül meleg?

2017. november 21. - 14:38
|
Forrás: NLCafé

A hőmérséklet sohasem megfelelő, pláne nem akkor, ha tömegközlekedésről van szó. Nyáron a klímát, télen a fűtést hiányolják az utasok. A 24.hu BKV-figyelő blogja arról ír, hogy Gábor most azért küldött levelet a BKK-nak, mert a buszon és a metrón túl meleg van mostanában.

Levelében azt írja, a 9-es buszon és az M3-as metró szerelvényeiben van túl meleg. Szerinte az utcán már kabát, sapka és sál kell, ezeken a járatokon azonban a póló lenne az ideális viselet. Ezért gyakori, hogy az utasok – hozzá hasonlóan – izzadtan, a meleg okozta rosszulléttel érkeznek munkába.

Arra is volt példa, hogy a kinti eső vagy a fix zárás miatt nem lehetett ablakot nyitni, a gépi szellőztetés pedig nem volt bekapcsolva. Hozátette, hogy szerinte a komfortos légcsere biztosítása télen-nyáron fontos lenne az utasok közreműködése nélkül is.

Cikk megnyitása →

Oldal 4 / 119« Első...23456...102030...Utolsó »

Viccek

Kapcsold be a javascriptet a viccdoboz megtekintéséhez.