Friss hírek
2018. április. 21. - 15:33, szombat – Konrád

Ne parázz az izomláztól! – Kipróbáltuk a terhestornát

2018. április 20. - 16:01
|
Forrás: Elek Dóra

Nagyon örültem, amikor megtaláltam a BBGo Női Fitness termet Zuglóban, ahol rengeteg, kismamáknak, fiatal anyukáknak szóló fitneszóra közül lehet választani. Először a terhestorna elnevezésű foglalkozásra látogattam el.

A terembe érkezve egyből feltűnt, hogy nem egy neonfényes, „tuctuc” zenés edzőteremről lesz szó. A recepciós lány készségesen és végig mosolyogva segített nekem eligazodni a nem kifejezetten nagy, de azért sok helyiséges edzőteremben. Gyorsan szétnéztem az egész teremben, ahol (figyelem!) gyerekmegőrző is található azoknak az anyukáknak, akik bár imádják csemetéjüket, de edzésen egyedül szeretnének részt venni.

Adri, az oktató energikusan ugrott elém. Bemutatkozott és elmondta, miből fog állni az óra, kikérdezett arról, van-e bármiféle panaszom, sérülésem, és biztosított, hogy nyugodt szívvel kérdezzek és szóljak, ha kellemetlen vagy csak furcsa érzéseim vannak. (Mondjuk voltak, mert égett a karom az óra végére, mint a veszett fene, de ez az én punyaságomból fakad.)

Egy gyors bemelegítéssel neki is indultunk az órának, és meg sem álltunk a feléig, amikor tartottunk egy rövid vécészünetet. (Na, nem az elkenődött sminkünk miatt, inkább a hugyhólyaggal fallabdázó pocakban úszkáló babák okán.) Ez az óra közelebb áll egy aerobic órához, mint a pilates, mert szinte végig lépegettünk jobbra-balra, miközben erősítő gyakorlatokat végeztünk. Persze nem kell aggódni, ezek egyáltalán nem gyors és ugráló mozgások. Még a szünet előtti utolsó percben megmértük a pulzusunkat, nehogy bármi gond legyen – a kismamáknak ugyanis mozgás közben arra kell ügyelniük, hogy a pulzusuk ne érje el a 140-et.

Mivel gyűlölöm a polipként mozgó testemet figyelni a tükörben, na meg persze nincs túl nagy mozgáskultúrám sem, Adri szálkás vállát és kecses mozdulatait lestem, aztán kis híján nekem is leesett az állam, amikor kiderült, hogy van egy 8 hónapos babája.

A szünet után folytattuk az erősítést, lábat emelgettünk és combizmot erősítettünk. Igazán klassz volt újra egy olyan edzésen részt venni, ahol nem simogatták meg lesajnálva a fejemet kismamaként azzal a mondattal, hogy „te csak pihenj!”, hanem valódi edzésen vehettem részt.

terhes torna jóga fitness

fotó: női fitness

Az óra után Belényi Bea elmesélte, miért hozta létre ezt a bababarát női edzőtermet.

Honnan jött a női és gyerekbarát terem ötlete?

Amikor 16 évvel ezelőtt terhes voltam első gyermekemmel, küszködtem azzal, hogy ellátogatva a kórházakban tartott terhestornákra mindig csalódtam, unatkoztam. Terhesség előtt is aktívan sportoltam, és mindenhol kínszenvedés volt egy-egy terhestorna, mert szinte alig mozogtunk. Nem értettem, hogy annak, aki terhes, miért nem lehet sportolnia, mozognia ésszerű keretek között? Amikor pedig megszültem a kislányom, az jelentette az újabb problémát, hogy sehova sem tudtam a babával menni, mert nem volt egy hely, ahol a gyereket őrizték volna, vagy akár velem lehetne, ameddig sportolok. Egyszer voltam egy baba-mama tornán, de borzalmas körülmények között: kosz volt, a babakocsit nem tudtam hova tenni. Gondoltam, hogy miért ne lehetne egy olyan női edzőtermet létrehozni, ahol a nők a mozgást jól felszerelt, barátságos hangulatú környezetben ismerhetik meg, és élvezhetik kortól szinte függetlenül, az élet minden szakaszában.

Mikortól ajánlott a terhestorna?

A terhesség 8-12. hete között nem ajánljuk az aktív mozgást, ezt követően nyilvánítják stabilnak a terhességet, ekkor csinálják az első genetikai vizsgálatokat, egyébként bármikor a 12. héttől, egészen a terhesség legvégéig, akár a 40. hétig ajánlott a terhestorna. Már a babatervezésnél is érdemes eljönni egy-egy órára, kipróbálni, hiszen a foglalkozások alatt pont az érzékeny területeket nem mozgatjuk, így a fogantatásnak sem szab akadályt, viszont a szüléshez szükséges izmokra és ízületekre komoly hangsúlyt fektetünk.

Kell-e valami előképzettség?

Abszolút nem kell, de mindig elmondjuk a terhestorna elején, hogy addig csinálja mindenki, ameddig jólesik. Nem mindegy, hogy valaki most kezd csak el mozogni, vagy komoly sportolói múlttal érkezik a kismamatornára. A gyakorlatok mind olyanok, hogy az is tudja csinálni, aki életében nem járt fitneszteremben. Az óra első fele mindig keringésfokozás és állóképesség-növelés. Félidőben mindig van egy kis szünet, figyelembe véve a pocakosok eltérő igényeit. Az óra második fele pedig erősítőgyakorlatokat végzünk talajon, külön hangsúlyt fektetve a csípőízületekre, ami fontos szerepet játszik a terhesség, szülés során. Nagyon sok a gravitáció ellen végzett körzés, hogy a visszerek kialakulását csökkentsük. Elsajátítjuk a vajúdási és kitolási szakaszban szükséges légzőgyakorlatokat is. Az utolsó pár perc pedig levezető relaxáció.

terhes torna jóga fitness

fotó: női fitness

Kell valamilyen extra felszerelés?

Szoktunk különféle fitneszeszközöket használni az órán, de ez mind megtalálható a teremben. A kismamáknak csak kényelmes sportruházatot kell magukkal hozni. Cipő nélkül, zokniban vagy mezítláb tornázunk azért, hogy a túlsúly miatt fellépő harántsüllyedés ne alakuljon ki, mert így a vérkeringés fokozódik azzal, hogy átmozgatjuk a talpat is.

Milyen gyakran érdemes terhestornára járni?

Manapság nagyon keveset mozognak az emberek. Ennek kompenzálásaként én a mindennapi mozgást javaslom, nyugodtan lehet mindennap jönni. Úgy, mint az evés, az alvás, legyen a napi 1 óra mozgás is része a mindennapjainknak. Jó, ha van egy kontroll, képzett oktató személyében, aki felügyeli a helyes testtartást, figyeli, hogy mennyire és mikor fáradnak el az órán részvevők. Az otthoni tornáknak személy szerint kevésbé vagyok híve, annak ellenére, hogy legnagyobb videomegosztó portálon található terhestorna-sorozatomat sok távolabb élő anyuka dicséri, és küld köszönőlevelet a problémamentes szülése után. A közösségben végzett sportolás mindig jótékony hatással van az anyukára és magzatára, majd kisbabájára egyaránt.

Tippek az órára

Ez a fajta kismamatorna valóban átmozgatja az egész tested, de nem könnyű. Az erősítőgyakorlatokra nagy hangsúlyt fektetnek, ne csodálkozz, ha kicsit ég itt-ott, esetleg másnap izomláz jelentkezik. Mivel egy aerobic-órához hasonló foglalkozásról van szó, ha nem tudod olyan kecsesen és gyorsan megcsinálni a gyakorlatokat, ahogy a zene diktálja, nyugodtan lassíts le, csak csináld jól. Ne aggódj, ha bármit rosszul csinálsz, az órát tartó terhestorna-oktató rád fog szólni (azt hiszem, az egy órában elhangzó „Dóri, engedd le a vállad” mondatok Guiness-rekordként bejegyezhetők lennének). Óra után és közben igyál sokat, pisilni bármikor kiszaladhatsz, nem csak a szünetben, az edzés után pedig, azt javaslom, egyél egy pár falatot!

 

Cikk megnyitása →

“Annyi mindent elértem már, hiszem, hogy megtalálom én is az igazit” – bemutatjuk Bereczki Nellit

2018. április 17. - 06:30
|
Forrás: Baranyi Marcsi

Nellivel egy fővárosi kávézóban beszéltük meg a találkozót, kérte, ha lehetséges menjek elé a villamoshoz. A kora esti szürkületben, a hömpölygő embertömegből egy magas, vékony, gyönyörű, fiatal lány közeledett felém a kolléganőjébe karolva. Mosolya kedves, kézfogása határozott. Ha korábban már nem láttam volna fotókat róla, simán elmentem volna mellette, egy fehérbotos lányt keresve.

 „Nappal már régen nem járok fehér bottal, nagyon jól tájékozódom. Talán ezért is lettem koraszülött, mert korán kíváncsi voltam” – kezdi viccesen a történetét a fiatal lány. Hét hónaposan az inkubátorban túladagolták az oxigént és ennek következtében levált a retinája, ez okozta látáskárosultságát. „Nálam ezt elég korán észrevették, csak nem tudták megmondani, hogy mekkora lesz majd a baj. Akkoriban még sajnos ez jellemzője volt az inkubátoroknak, ma már többnyire ki tudják küszöbölni” – teszi hozzá Nelli. „A szüleim azt mesélik, hogy mivel nagyon kíváncsi gyerek voltam, igen korán elkezdtem beszélni. Folyton az ölbe kellett venni és járkálni velem, csak így lehetett lekötni. Mivel a vizuális ingereim korlátozottak, ezért nekem másfajta ingerekre volt szükségem. Sok-sok mondókát, verset, mesét mondtak nekem a pedagógus szüleim.”

“Nem éreztem, hogy más vagyok”

Száz százalékból, mindössze három-négy százalék látása maradt a fiatal lánynak. Bal szemével egyáltalán nem, a jobb szeme sarkával lát minimálisan formákat. Mélységérzékelése és térlátása nincs.  De annak idején normál bölcsődében és óvodában kezdett. „Ott rajtam kívül nem volt más ilyen gyerek, de mindig elfogadtak, nem emlékszem semmilyen piszkálódásra, teljesen befogadott a közösség” – mondja. Az általános iskola első két osztályáig járt csak speciális iskolába, de a szülei úgy vélték, inkább visszafogja őt ez a közeg, ezért harmadik osztálytól integrált oktatást választották kislányuknak. „A tanárok szerencsére fel is olvasták, amit a táblára írtak, ezért tudtam jól jegyzetelni” – magyarázza Nelli.

„Kéttannyelvű gimnáziumba jártam Debrecenbe. A kihívást számomra itt a matek jelentette, mert olyan nyelven kellett tanulnom, amit alig értek és még a táblát sem láttam. Az osztálytársaim segítettek, indigóval írtak és így mindig megvolt a jegyzetem. A gimi vége felé szereztek nekem egy laptopot és egy speciális eszközt, ami kivetítette a táblát a laptopra, így már sokkal könnyebb volt nekem is. Valamint, van egy speciális nagyítású szemüvegem is, amivel jól tudok olvasni nagyon közelről. Mindig egészséges barátaim voltak, egészen az érettségiig nem is éreztem, hogy én más lennék” – meséli Nelli.

„Nappal már régen nem járok fehér bottal, nagyon jól tájékozódom. Talán ezért is lettem koraszülött, mert korán kíváncsi voltam.” (Fotók: Hernád Géza)

Budapest volt az első igazi kihívás az életében

Érettségi után úgy döntött, hogy ott hagyja Debrecent és a fővárosba megy egyetemre. „Akkor egy egész nyarat azzal töltöttem, hogy megtanultam a látássérült praktikákat az önálló élethez. Például azt, hogy ha főzök, hogyan állapítsam meg égési sérülések nélkül, kellően forró-e az olaj. A fehér bottal is akkor tanultam meg közlekedni. A Fehér Bot Alapítványnál megtanultam az is, hogy hogyan kerüljem ki az útban lévő tárgyakat és elsajátítottam a lépcsőzést is. A zebránál mostanában nehézséget okoznak az elektromos autók, mert azok halkan közlekednek, és nem tudok megszokásból a fülemre támaszkodni a tájékozódáshoz” – avat be a részletekbe Nelli.

Azt mondja, Budapesten kezdetben csak az ELTE Pszichológia kara, a kollégium és a Nyugati Pályaudvar között zajlott az élete. Szép lassan felvette a főváros ritmusát, új embereket ismert meg, új helyekre tudott eljutni, s ma már szinte bárhová elmegy.

A pszichológia alapszak után viselkedéselemző lett, majd a mesterszakon a munka- és szervezetpszichológia szakirányba ment tovább. Végül a HR, a vállalati világ lett az, ami leginkább megtetszett neki. Korán rájött arra, hogy a fejlesztés érdekeli a pszichológiából jobban, és az egészséges emberekkel szeretett volna foglalkozni inkább, mint a mentális problémákkal küzdőkkel.

“A belső szememmel is látok”

Nelli feladata jelenleg HR-s ként egy nagy multicégnél, hogy az új munkatársak kiválasztásánál közreműködjön. „Bár a mimikát, a nonverbális kommunikációt kevésbé látom, de a megérzésemre, az illető hangjára, hanglejtésre, levegőkapkodásra, szünettartásra is támaszkodom, mindarra, amit nem kell látni, mégis plusz információt adnak. Voltak olyan észrevételeim, amiről utólag kiderült, hogy jó meglátásnak bizonyult. Bár a végső döntést nem én hozom meg teljes mértékben, de javaslatot teszek az új kolléga felvételére” – teszi hozzá.

A főállása mellett, hétvégenként sportolókat készít fel a versenyekre motivációs technikákkal, stresszkezeléssel. „Fejben előre végigmegyünk a pályán, viselkedést elemzünk, rituálékat dolgozunk ki, amik segítik majd őket. Többnyire egészségesekkel foglalkozom, de szívesen foglalkozom majd parasportolókkal is.” Hivatalos honlapot még nem csinált, mert nincs is rá szüksége, hiszen kézről-kézre adják Nellit a páciensei, szeretnek dolgozni vele.

„Mindig egészséges barátaim voltak, egészen az érettségiig nem is éreztem, hogy én más lennék.”

Amióta világosban már nem használja a fehér botot, időnként előfordulnak apróbb balesetek, de mint, mondja, nem akarja az utcán felhívni magára a figyelmet. „Nem azért mert szégyellem, hanem mert engem zavar. Meg kellett tanulnom kezelni a felém irányuló kért vagy kéretlen segítséget is. Gyakran gondolják azt is, hogy hogyha valaki látássérült, akkor értelmi sérült is, ezért van talán, hogy lassan, tagoltan beszélnek velünk. Volt olyan vicces sztorim is, hogy álltam a buszmegállóban és odajött hozzám egy fiatalember , hogy megkérdezze, mikor jön a busz, mert én biztos fejből tudom a menetrendet” – mondja. „Mondjuk tíz esetből, amikor odajönnek hozzám, nekem maximum két esetben lenne szükségem segítségre, de inkább elfogadom, mert nem akarom, hogy legközelebb ne menjen oda olyanhoz, akinek meg tényleg szüksége lenne rá” –teszi hozzá.

A sport kinyitotta számára a világot

Gyerekként nem kedvelte a testnevelés órákat, de mégsem kért felmentést. A spininggel kezdte a sportpályafutását. Akkor volt első éves a mesterképzésen. Az edzőteremben végezhető, nagyon intenzív, zenés, szobabiciklis aerobik óra volt az, ami egy életre a sport szerelmesévé tette. Ez lett az az új eszköz számára, amivel le tudta vezetni a stresszt és nagyon sok barátot, ismerőst, élményt hozott az életébe. A spinning után aztán jött a futás, az úszás, a triatlonozás is. „A vezetőszáras, guide-dal (kísérő) történő terepfutást nagyon szeretem. A vezetőszáron keresztül kommunikálunk, a lényeg itt az, hogy egy látássérülttel fut egy látó futó. Különleges kapcsolat ez, mert jobban a másikra vagy utalva. Mostanában már saját testsúlyos, funkcionális, erősítő edzéseket is csinálok. Célom lenne egy spartan race, azaz akadályfutáson is részt venni, erre is edzem jelenleg” – magyarázza.

Nelli a Suhanj Alapítvány által szervezett adománygyűjtő jótékonysági sporteseményeken is részt vett, itt is maratonokat fut. A Suhangyal megtett kilométereit az ismerősök, barátok pénzzel támogathatják, a befolyt összeget pedig egy-egy jó ügyre fordítják, így segítve a rászorulókat.

„A buliban mivel vezettek, azt is gondolták, hogy atomrészeg lehetek, ezeken mindig jókat derültem magamban”

Már csak egy társ hiányzik

A lány az átlag fiatalok életét éli. Munkába jár, sportol és persze a barátokkal bulizni is jár, ma már kevesebbet, mint régen. „Középiskolát és az egyetemet is végigbuliztam”- mondja mosolyogva. Bár a bulikban mivel sötét van, a barátainak nagy szerep jutott. „Ha éppen szó nélkül elmentek volna nélkülem, én bármeddig a körben táncoltam volna, mert a nagy zajban nem lehet hallani, hogy továbbállnak. Ezért fontos, hogy emberileg megbíztam mindig a barátaimban.” De ismerkednie így sem volt könnyű. „Mivel szemezni nem tudok, ebből nem tudtam kiindulni, ezért a pasinak kellett először odajönni. A buliban mivel vezettek, azt is gondolták, hogy atomrészeg lehetek, ezeken mindig jókat derültem magamban” – mondja, majd hozzáteszi, általában látó fiúkkal volt kapcsolata. „Az ismerkedésnél mindig vettem a jeleket, ha bejöttem egy srácnak. A hanglejtés, a beszédstílus mindenből le lehetett vonni a következtetést” – magyarázza. „Jelenleg nincs párkapcsolatom, de nem akarok majd magányos öreg, macskás néni lenni. Az életben annyi mindent elértem már, hiszem, hogy megtalálom én is az igazit és családot alapítunk. Tudom, hogy ezt a célomat is elérem végül” – zárja a beszélgetést mosolyogva Bereczki Nelli.

Cikk megnyitása →

Első meccsén gólt szerzett a balesete után az amputált lábú lány

2018. április 15. - 20:00
|
Forrás: NLCafé

Egy 21 éves egyetemista lány, Noelle Lambert 2016 nyarán olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy amputálni kellett az egyik lábát. Noelle, aki lacrosse-ozott a Massachusettsi Egyetemen, a kórházban fekve nem is azon gondolkozott, hogy lábra állhat-e majd valaha – ebben ugyanis biztos volt –, hanem azon, mikor sportolhat újra.

Most, két év elteltével nemcsak hogy újra játszik, de a hétvégén már egy gólt is szerzett a csapatának – méghozzá a legelső meccsén a balesete óta. A lány elmondása szerint arra sem számított, hogy pályára léphet majd, az edzője az egyik cserénél mégis őt állította be a kispadról. A lány ezen annyira felbátorodott, hogy kisvártatva gólt is lőtt.

A fiatal lány így mesélt a megindító pillanatról:

Sosem gondoltam volna, hogy valaha újra gólt szerzek. Az, hogy ott lehettem a csapattársaim közt, ahogyan a gól után ünnepeltek, annyira felvillanyozott, hogy végül elsírtam magam – nagyon hosszú idő után először.

Noelle felépülése a csapattársait is erősen inspirálta. „Amikor úgy érezzük, nehéz a helyzet, amikor a csapatnak rossz napja van, elég ránéznünk Noelle-re, és tudjuk, hogy van miért küzdenünk” – nyilatkozta a lány egyik csapattársa, Kelly Moran.

Noelle Lambert (@noellelambert) által megosztott bejegyzés,

Noelle Lambert (@noellelambert) által megosztott bejegyzés,

A lány 9 hónappal a balesete után kapott futóprotézist, és rögtön el is kezdett edzeni. Először csak sétálni tanult meg, hamarosan azonban már sprintelt, nem sokkal később pedig már vissza is vették a csapatba. A lány arra kérte az edzőit és a csapattársait, hogy semmilyen szempontból ne kíméljék őt.

Noelle egyébként nagyon sokat köszönhet a 2013-as bostoni robbantásos merénylet egyik túlélőjének, Heather Abbotnak is, ugyanis az ő alapítványától kaphatott futóprotézist. Az ő hatására egy nap Noelle is saját alapítványt szeretne, hogy ő is segíthesse a sorstársait.

(Yahoo Lifestyle)

Cikk megnyitása →

Több mint 100 kilót fogyott, hogy személyi edző legyen

2018. április 13. - 22:45
|
Forrás: NLCafé

Zach Vogler néhány éve még 210 kilót nyomott, ami már morbid túlsúlynak számít. Étkezési szokásai közé tartozott mindennap gyorsételek és napi két liter tej fogyasztása. A férfi egész családja szintén hasonló méretekkel volt megáldva, főleg a férfiak. 

„Nálunk a férfi szerephez hozzátartozott, hogy nagyok vagyunk, erősek, és sokat eszünk.”

De miután cukorbetegséget és magas vérnyomást diagnosztizáltak nála, ráadásul édesapja szívrohamban halt meg, Zach elhatározta, hogy változtat az életmódján. 

„Tudtam, hogy változtatni kell, ha nem akarok meghalni fiatalon. Emellett nem is éreztem jól magam a bőrömben, egy hatalmas testbe szorultam, amelyet gyűlöltem.”

A férfi elkezdett rendszeresen sportolni, étrendjén is drasztikusan változtatott, és kemény hónapok munkájával elképesztő eredményt ért el, több mint 100 kilót fogyott. 

„Már nem érzem magamat csapdában a testemben, sokkal komfortosabb vagyok a saját bőrömben, büszke vagyok arra a testre, amiért keményen dolgoztam.”

Zach most személyi edzőként tevékenykedik, amit soha nem gondolt volna, és arra törekszik, hogy másoknak is segítsen hasonló eredményeket elérni.

Daily Star

Cikk megnyitása →

„Legfeljebb közel hajolok” – kemény tempót diktál Gábor, a látássérült személyi edző

2018. április 12. - 14:00
|
Forrás: Neményi Márton

Csak fotó lesz, vagy videózol is? Fotó? Az jó, legalább nem hallatszik, ahogy kiabálok vele.

Eszter végül nem kiabál Gáborral, a személyi edzőjével, nincs is oka rá. Gábor kemény tempót diktál, de nem igazságtalan: futás, planking, lehúzás gépen, nyújtás és a többi, ami ahhoz kell, hogy Eszter hosszú távot fusson. A lány karakán, makacs személyiség, de a végén azért mosolyogva odasúgja, hogy nem is szokott kiabálni, csak cukkolja ezzel Gábort, aki közben gyengéden megfogja a karját, és mutatja, merre van az öltöző. Ha menni kell, inkább ő irányít, mert ő lát foltokat és színeket, Eszter semmit.

Fotók: Neményi Márton

„Hivatalosan tíz százalék, ennyit látok a világból, ezt is csak az egyik szememmel, a másik protézis” – meséli két edzés között. „Színeket, árnyékokat. A gyakorlatban azért nem olyan vészes a helyzet. Látom magam körül, amit látnom kell. Például téged is látlak, na jó, szemszínt, arcvonásokat nem. De megoldom, nem gátol ez semmiben.” Gábor a Suhanj! Alapítvány edzőtermének egyik edzője, két kliense és két csoportja van. Egy-egy óra nála pontosan olyan kemény és hatékony, mint bárki másnál (sőt), ennyi látással is kiszúrja ugyanis, ha valaki rosszul mozog, hibázik vagy megúszósra veszi.

Gyerekkori retinadaganat az ok. „Hátulról lézerezték a szemem, az meg pusztított mindent, az egészséges sejteket is. A látóidegeim azóta is jók, egészségesek (lekopogom), csak nincs belőlük sok.” Az egyik szemét elvesztette, de a daganat nem jött vissza, Gábor megkapta a „gyógyult” pecsétet.

Kertvárosban nőtt fel: családi ház, fiútestvér. „Úgy neveltek és kezeltek mint bárki mást.” Az általános első két évét speciális osztályban töltötte, mint mondja, „voltak ott autisták, diszlexiások, mindenféle gyerek”, de hamar úgy döntöttek, őt ez csak visszafogja. Harmadiktól egészségesek közé járt. Ez azóta is így van.

Szerencsém van az agyammal, azonnal megjegyzek mindent, ezzel kompenzál a természet, azt hiszem.

„Vizsgákra sosem kellett különösebben tanulnom, még a főiskolán is elég volt, ha egyszer elolvastam mindent.” Olvasni egyébként nagyítóval szokott, akár igazival, akár zoomolt kijelzővel. „Próbálkoztam felolvasóprogramokkal, de idegesítettek: nem stimmelt a hangszín, a kiejtés és főleg a sebesség. Túl lassú volt, visszatartott.”

Gazdálkodásmenedzsmentet végzett, majd pénzügyet, most olajmultinál táblázatozik napi nyolc órában. „A cég jó ergonómiában, az egész munkaállomásom testre szabott, tehát közel húztuk a monitort”, a Windowsban meg van beépített nagyító, úgyhogy mindenre elég az a tíz százalék.

Felnőttkoráig nem mozgott. „Nem volt sport, legfeljebb számítógépes játékok”, ami sportnak talán sport, de mozgásnak azért nem mondanánk. Azóta elengedte ezt is, a mai nagy felbontású, pixelpontos célzást igénylő címeket nem bírná a szeme. „Ez a mostani multiplayer-őrület már nem nekem való, esélyem nincs, minden meccsből kiesem azonnal, megőrülök a 4K-tól is, az én szemem legfeljebb 1024-es felbontásra van beállítva” – nevet. Azért elő-előveszi a tíz-húsz éves játékokat, azok voltak a legjobbak.

Gimi után beállt egy hiphoptánc-csoportba, „az nagy kattanás volt nyolc évig”. A tánc helyre rakta a testét, az izmait, a koordinációját. „A break önmagában kemény edzés, képzelheted.” Eleinte csapatban pörgött, de az összhang mérsékelten ment, szólóban, improvizálva lett menő. „Csinálni azt, ami magától jön, ez fogott meg az egészben.”

Két éve ért véget. Akkor jött a fitnesz: TRX, bootcamp, majd a futás. Egy táncos barátja vitte be, nem volt visszaút. „Jöttek és jöttek a kihívások, azoknak pedig nem lehet nemet mondani.”

Hülyeségem volt ez nekem mindig: kihívásokat állítani magam elé, egyre nehezebbeket, és megugrani őket.

Kompetitív alkat egyébként is, „nem is tudatos ez, csak bennem van”.

A budai dombokra jár futni, és a Hármashatár-hegyre, de megvolt már neki a Szuperbalaton is párosban, négy nap alatt kilencven kilométer, most ősszel pedig az alapítvánnyal megy a nemzetközi Berlin Marathonra. Másfél-két év edzés kellett a maratonhoz, a spartanhoz három. „Azt nagyon felépítettük, hatalmas szintkülönbségek vannak. 2600 métert emelkedni-süllyedni negyven kilométer alatt… ez azért megeszi az embert.”

A látó futók tempóját tartja, csak a kockázat nagyobb. A városi vagy pályás futás nem gond, de a terep már veszélyes, a spartan mutatványokkal nagyon kell vigyáznia. „Megkapom mindig, hogy nem kéne, de nem hallgatok rájuk.” Részleteket alig lát, a látótere az egészséges fele, térlátása pedig nincs. „Látom, hogy jön az akadály, csak nem tudom, mekkora és milyen messze van. Meg-megbotlok, persze, de nagy esés még nem volt, lekopogom.”

Másfél éve döntött úgy, hogy megnézi a másik oldalt, „ha már ennyit beleraktam” alapon. Edzőnek állt. „Ha én ezekkel a feltételekkel meg tudom tenni mindezt, még inkább meg tudom mutatni az egészséges embereknek, hogy ők is képesek rá, gondoltam.” Elvégzett egy instruktori képzést, teremedző lett, egészségesek közt tette le a vizsgát.

Aggódtam, persze, nem tudtam, nem láttam, hogy én jól csinálom-e a gyakorlatokat, és akkor még másokét is figyelni…? Ám hamar rájöttem, hogy nem lesz baj, érzem én, mit hogyan kell.” Ráállt a maradék látása, hogyan figyelje a klienseit. A lényeget eleve látja, a végtagok, a térd, a váll tartása megvan –

legfeljebb közel hajolok.

Futástechnikát azért sosem tanítana, ahhoz nem lát eleget.

Eredetileg „sima” edzőterembe készült instruktorként, de közben megkapta a Suhanj! kontaktját. „Meglett a papír, másnap már küldtem is a cévét.” Tárt karokkal várták. Azóta két személyi és két csoportos edzése van, mellékállásban. TRX, kettlebell, trambulin, köredzés és bármi, amit az ügyfelek kívánnak.

Kifejezetten látássérültekkel kötik őt össze a gym munkatársai: nála jobban senki nem tudja, milyen összetett nekik. „Könnyebben kezelem a helyzetet, mint más, jobban koncentrálok az olyan gyengeségeikre, mint az egyensúly- és a koordinációs problémák.” Van, aki fogyni szeretne, van, aki futni készül; itt nem jellemző, hogy azért jönnek, hogy zsírmentesre, csupa izomra pattintsák ki magukat. „Elvileg mondjuk az sem okozna gondot.”

Főleg, mert az edzősködés vegytiszta kikapcsolódás. Egyszer talán full-time állás lesz, „meglátjuk, hogy alakul. Egyelőre beleteszek minden energiát, amim csak marad a munka és az edzések mellett”.

Cikk megnyitása →

Viccek

Kapcsold be a javascriptet a viccdoboz megtekintéséhez.